2012. február 4., szombat

selfish and unkind

hozzánk is elért a hó. odakint szabályosan szakad. kemény hidegek, mínuszok, didergések és vacogások azokban a pici időkben, amiket a szabadban töltöttem.
most a földön gubbasztok, hosszan pislákolok és cseresznyés-szerecsendiós testápolótól illatozom. Pál az ölemben ül, bolyhos, rózsaszín lábmelegítő van rajtam, és már kezdek alvás iránti vágyakat érezni.
a holnap bizonytalan. az alvásidőm is.
de jó lenne sétálgatni és megörökíteni pár pillanatot, pár apró momentumot, aztán visszaemlékezni rá hónapok múltán.
nehéz hét áll mögöttünk - matek duplaórás és fizika témazáró. dolgozatok hada, kevés alvás és kevés szabadidő.
a fejecskémben sok minden változott. valami eltompult, valami egészen megerősödött. néha úgy érzem, visszaforgatnám ezeket az érzéseket, felcserélném őket.
de ezt úgyis csak én értem.

eszembe jutott pár szó. pár kicsi mondat, suttogások, hanglejtések, tekintetek, tettek. néha visszamennék. néha elgondolkodom rajta.

szerelmes vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése