2012. február 12., vasárnap

wearing a face that she keeps in the jar by the door

we are all addicted to somebody - who takes away the pain.


békés, nyugodt kis vasárnap este, betegen, hosszas és végeláthatatlan köhögésekkel és zsepikkel szerte széjjel, takaróba bugyolálva, pállal az ölemben. holnap pedig meglátogatom az orvosomat, hogy megmagyarázza azt a különös műveletet, amit a mandulám/nyirokcsomóm végez, időszakosan.
nagyon sok minden történt az utóbbi időben. jók és rosszak. szépek és felejteni valók. átaludt gondolati szünetek, boldogság és szomorúság, katyvasz, nagy csalódások, vágyakozások, hidegben didergések, és a többi.
nem tudok kiemelni. megtartom a kis fejecskémben, plusz azoknak, akiket beavattam.
pénteken levezettem kicsit a feszültséget. vagyis akartam. nem teljesen sikerült a sok rendőrbácsinak köszönhetően, plusz még egy dolog miatt, ami állandóan (sajnos) a szemem elé tárult. táncolni sem tudtunk rendesen, rengetegen voltak. megtudtam pár dolgot, pár emberről, ami hát! szép. megtanultam azt, hogy tartsam néha a számat, mert nem mindenkiben bízhatunk ám.
viszont addig, ameddig el nem indultunk a városba, azt hittem, jó estém lesz. jól is éreztem magam addig.
szombaton a fiúkkal összedobtunk egy kis találkát. a hideg ellenére rengeteget nevettem és jól feldobódtam néhány kis mondattól, emberektől, meg a forró szilvás fahéjas teától, a teszkós eszegetéstől.
ma pedig rosszul voltam egész nap.
holnap nincs iskola számomra, és igen, van pár tervem a tanulás mellőzéseként - olvasni egy kicsikét vagy alkotni valamit. jót tenne a lelkemnek.


oh, god.
i can't get over his sentences.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése