2012. március 29., csütörtök

bánatos

ma nem volt jó napom. nagyon nem. olyan elhagyatottnak, szomorúnak, megtörtnek és ... ezt a szót nem mondom ki - nek éreztem magam, hogy ez rányomta a bélyeget mindenre, amit csináltam. egész nap csak bambultam ki a fejemből, rádőltem a padra esetleg, lehunytam a szemem és mélyeket lélegeztem. nem ment most nekem ez a ... létezés dolog. nem tudtam magammal mit kezdeni, émelyegtem és nem kaptam rendesen levegőt, a közérzetem szintje is a béka feneke alatt volt.
úgy éreztem, hogy valami egyszerűen nem klappol most. biosz előtt, a zsizsgő embertömeg közepette Szilvia vállára hajtottam a fejem, míg ő magyarázta nekem azt, hogy a tegnapi idézet, amit kiírtam, baromság. én pedig bőszen tagadtam, mint mindig. aztán kicsordult egy-két könnyem.
végül valahogy megkönnyebbültem.
nem értettem én ezt az érzést. hát nem boldog vagyok? akkor meg miért voltam egész nap.. ilyen semmi? 
persze, tudom én az okot
de ez titok
én annál - erősebb vagyok.


aztán találkoztam vele. feldobta a hangulatom, mindig megnevettet önmagával, azokkal a fura hangokkal, amiket kiad (a medvemorgásaival, a nem!-ével, a dorombolás-szerű hangjaival, a cuki nevetésével), a széles mosolyával, amikor olyan pici lesz a zöld szeme. jó hatással van rám, azt hiszem. mellette olyan bambán, biztonságban érzem magam - sokak szerint ő az én személyi testőröm - , és kicsit elvarázsoltan is.
habár nem szeretem, ha ilyen vagyok.
de őt kezdem nagyon-nagyon is szeretni.
kicsit felnyitotta a szomorú szívem.bebújt, elbandukolt öles léptekkel a szeretem zónába, és halad tovább, most már szépen lassan a következő szintig. a kis medve.
felszabadított engem a szomorúságból és meggyógyította a szívem.
de remélem, hogy nem fogja össze a nagy kezeivel és roppantja szét, darabokra.  
valahogy úgy érzem, nem fogja.

esni fog az eső. borult minden.
ah. ne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése