2012. március 5., hétfő

ha a szív gondolkodik nem nagyon jut idő másra

alter számokat hallgatok, léleksimogató biztatásként. felgyorsultak az események. csak kapkodom a fejem ide-oda, mosolygok is meg nem is. meglepő dolgok vesznek körül. rájövök olyan dolgokra, amiket eddig fel sem fogtam. valahogy aprólékosabban figyelek meg egy-két jelenséget. máshogy értelmezem.

máshogy viszonyulnak hozzám emberek, határozottan megváltozott egy pár szerzet viselkedése felém. az én elképedésemre. mi van? 
ma is csak nevettem ezen. valahogy kicsit másképp próbálnék szemlélni mindent. hiszen megvilágosodtam egy aprót, hogy fuck, I am alone. 
reggel szomorúan néztem Viki nénire, aki szintén elkeseredve, de együtt érezve mosolygott rám. ahogy ott ültem hátul, próbáltam memorizálni ezt az arcot, és mély levegővétellel néztem az elhaladó tájat, a verőfényes reggeli napsütést. az iskola elkeserítő volt, kicsit egyedül, kicsit arra gondolva, hogy van valaki, aki megmosolyogtat. örömforrás. aztán hazafelé megint a nap kiélvezése, zenehallgatás, csendes megfigyelés. hazaérve pedig Máté és Ádi fogadtak, és kihívtak a régi szép idők emlékére. ott volt Ákos is, aki határozottan ismerős viselkedést nyújt, de ignore. mindenesetre rettenetesen aranyosak voltak, és úgy megnevettettek, hogy a hasam fogtam, hajladoztam, és még a kisujjat is viccesnek találtam. 
figyeltem, míg nyúzták egymást, mosolyogtam rajtuk, fociztak, én is betámadtam egyszer-kétszer.
jó délutánom volt a butákkal. Mátééknál megejtettünk egy kis hülye kisgyerekes játékot, amit még most is szeretek, kötekedést, mert nem akartak hazaengedni, bezárták az ajtót és elvették a telefonom. 
bolondok.
végül, a napom megkoronázása a rózsaszín muffin mintás bögrém volt, teli forró kakaóval, emellett egy jóleső beszélgetés, egy másik jóleső beszélgetéssel, megnyugtatással, kis pityergéssel.


így érzem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése