2012. március 10., szombat

inkább a múlt, mint a Vadnyugat

kicsit furán érzem magam. senki sehol. én fáradtan ülök a félhomályban, nosztalgiázom, de már semmihez sincs kedvem. hiányérzetem van, rossz, hogy nem beszélgetünk, hogy egyedül vagyok.
a szobámba árnymadarakat tettem, szépen felragasztottam őket a falra. nekem tetszenek. mások véleménye meg tudjátok... nem igen érdekel. mellettem egy szép kis virág, becsomagolva, az asztalon kellemes zöld harmóniát hoz az estémbe.
rendbe jöttek a dolgok. mondhatni.
az életem most mozgalmas.
de nincs energiám írni. úgy érzem, valami lehúzta a tartalékaimat, várom az ágyamra, hogy bebújhassak a jó meleg paplanok közé, és aludjak egyet. vágytam volna egy jó filmre, valakivel, akivel jól érzem magam, aki megnyugtat, de mindkét része a dolognak nem sikerült.
szóval most a kedvenc Furcsa Amcsik-sorozatomat nézem, és pont az a rész van, amit már egyszer láttam. nagyon ... elvont. de én az ilyenekben lelem örömöm.

tegnap tettem a városban egy nyugtató sétát. nem volt nálam semmi, csak a pénztárcám és a telefonom, mentem előre a sötétben, hallgattam a magassarkúm koppanásait, ütemesen jártam és kiürítettem a fejem. nem fáztam, jól esett. ez kellett nekem. tartottam valahová, erős voltam és magabiztos.

Keine Antwort, wenn ich frag,
ob das wirklich mit uns viel Sinn macht.
Deine Augen sagen Ja,
trotzdem ist mir unser Weg nicht klar.
Jedes Mal, wenn wir uns sehen,
geht's für mich nur bergauf,
weil wir uns dermaßen gut verstehen.
Besser kanns für mich nicht sein,
ohne dich wär meine Welt sehr klein.
Und ich frag mich, ob ich zu viel probier,
und ich frag mich, ob ich zu viel riskier.
Trotzdem sag ich mir, ich muss es probieren,
trotzdem sag ich mir, ich muss es riskiern.
Warum nicht?
Warum nicht? 

nosztalgia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése