2012. március 19., hétfő

lack of love

ez jellemez most így erre, a szívem háza táján mindent. lehet, hogy csak ebben a pillanatban, lehet, hogy sokáig, lehet, hogy elmúlik mindjárt, lehet, hogy nem. 
miért kellett nekem felé néznem, rá arra a bejegyzésre, mást látni és egy kicsit elszomorodni?
kicsit. tényleg kicsit.
ezen kívül az utóbbi napjaim meglepően csodálatosak voltak. tényleg. szombaton egész nap mamáméknál voltunk, tárcsázást rendeztünk, ittunk, ettünk, nevettünk, eltereltük a gondolatokat. Zolóval kocsikáztunk, nem bírtam abbahagyni a nevetést és a viháncolást. vasárnap. mit meg nem tettem! ó de még mit nem! leégtem a napon, figyeltem őket, a csattanásokat, a csatakiáltásokat, a rohangálást, két órán keresztül. Grétával és Sipókával még ott maradtunk egy kis időre, Zoló összekaparta magát, aztán megint állatkertbe mentünk. feldobta azt a napot egy sms, mosolyt csalt a lepirult arcomra.
ma pedig lightos nap volt, a többiekkel. mindössze tizenketten voltunk, kis, családias légkörben. az összes óránk elmaradt, első kettő semmi, harmadik laza föci, fizika, elmaradt óra, laza angol, még egy lyuk. a lyukakban ültünk, kint az udvaron, a dombtetőn. mindenki ott volt. napoztunk, hátradőltünk, Robi afrohaját simiztük, tervezgettünk előre, osztálykirándulásra, nevettünk és nagyon jó volt. ilyenkor szeretem őket . nagyon.
végül - egy ismét laza mini oktv, angol. nevetségesen könnyű volt, ezerszer nehezebbre számítottam, viszont az országismereti rész! na, ott wtf is this shit? fejjel nézett mindenki össze. de nem érdekel. muszáj volt nevezni, muszáj volt menni, belefért az időmbe.
szépen süt a nap, a fák rügyeznek, a szél melegen fúj, az idő kellemes, napozós, meleg és madárcsicsergéssel tarkított.
imádom a tavaszt.
most hagyom, hogy ez egy új kezdet legyen. egy nagyon hosszú időszak vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése