2012. március 31., szombat

lustán pislogok a laptop kellemes monitorja előtt, a hajammal magas copfban, elnyűtt alvós nadrágban és egy kék pólóban. az egyik lábam szokás szerint, magam alatt, a kezemen a picit csillogó, aranyos körömlakkom. ha kinézek az ablakon, didergési roham fog el. rettenetes szél fúj, az ég beborult, eltűnt a szép tavaszi láz.
de mégis, olyan jó hangulata van. őszi emberkeként imádom az ilyen időt, ha idebenn plédbe burkolózhatok, relaxálhatok és pihenhetek.
drága öcsém leégetett tejbegrízét majszolom éppen, rengeteg kakaóporral, ahogy imádom. lassan fogy. ahogy az életkedvem is.
de nikolett továbbra is megtartja magának ezt a régebbi, boldog állapotot. vagyis próbálkozik, erősen.
megerősítem magam és felkészülök a jövő heti dolgozatokra - matek, fizika, történelem. a három kedvencem...
csak erőm nincs ahhoz, hogy nekikezdjek.


tegnap édesapámmal és édesanyámmal megint benéztünk a poseidonba, én pedig elidőztem a cukorfalat hörcsögöknél. és ! hihetetlen. éles hangon, félholddá változott szemekkel néztem őket, a kis szőrgombócokat, akik egymáshoz bújva aludtak, akik wc-papír gurigában szaladgáltak, akik köszöntek nekem az üvegen keresztül, megsimogattam őket és eldöntöttem, hogy nekem kell egy kis törpehörcsög.
olyan erős elhatározás jött bennem létre, hogy eltántoríthatatlan vagyok.
régebben is voltak már picikéink, szóval majdcsak emlékszem a gondozásukra.
Olivér lesz a neve, mert Villalakó lesz.

elvetemült nevetés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése