2012. március 4., vasárnap

oh, it takes time going slowly

próbálom elterelni a gondolataimat valahogy. mindenféle programot szerveznék magamnak, hogy legyűrjem ezt a konstansan előtörő szenvedést, ezt a gyötrő érzést. még soha nem éreztem magam így. próbálom elrejteni a szomorúságomat hamis mosolyokkal és a barátok támogatásával. jól esik, hogy gondolnak rám.
valahogy úgy érzem magam, mint akinek kettészakadt a szíve és a lelke is. ő nem csak egy szeszélyes, tinédzser kis kapcsolat volt nekem. ő igazán sokat jelentett nekem, ő volt a másik felem, a legjobb barátom és a szerelmem.
tegnap este bementem Grétához. a vonatutat szokás szerint végigrettegtem, az ablakra tapadva figyeltem, hol járunk és féltem, mi lesz. irtózom a vonatoktól, nem tehetek róla. aztán, mikor beértem, fél órát vártam Grétára, míg vissza nem ért az edzésből. a hátam mögött idegesítő tizenkét-tizenhárom éves fiúk az általam legjobban utált számot játszották a telefonjukról, kiabáltak és csodálatosan viselkedtek, megerősítve az amúgy is kellemes hangulatom. bunkó emberek találkozója volt mellettem pár méterre, később egy srác majdnem elütött a kocsijával, miközben én egy helyben álltam (nehogymár én menjek arrébb egy kocsi kedvéért), majd jobban megnéztem a rendszámot, láttam, hogy az egyik ismerősöm az, aki mellesleg baszott köszönni. így tehát felfokozott állapotba kerültem, és mindennek örültem.
grétával csöndesen besétáltunk a városba, kisutcákon, sötétben, mindketten elkeseredetten. vettünk egy kis cheetost, energiaitalt, leültünk a piacon egy padra és relaxáltunk. egy darabig figyeltem a csillagokat, de sehogy sem volt jó. nem találtam a helyem.
találkoztunk őrült jelmezes ismerősökkel, ijesztő emberekkel, féltünk, meméket idéztünk, aztán megérkeztünk a jó meleg házba. nemsokára tettünk egy kis relaxáló sétát Grétával és Márkkal, halálra nevettettek, vicces sztorikat meséltek, ama kedélyjavítás szempontjából. végül hazamásztunk, Gréta meglepett minket egy pasta carbonárával. sikeresen belaktunk, a sötét nappaliban, a kanapén ülve, megasztárnézés közben majszoltunk, aztán vígan family guyt néztünk. én a jó meleg ágyban feküdtem, beszélgettem facebookon, a kis okoskán, betakaróztam, mély levegőket vettem, és fura kedélyállapotba kerültem. nem tudom leírni. így fogalmaznám meg azt a szót, hogy kellemes.
ma pedig eltereltem a gondolataimat egy kis főzéssel, takarítással, ahogy hazaértem. sütött a nap, igazi tavaszi idő volt, zsenge kis széllel. csak a rügyező fák hiányoztak és a meleg fuvallatok. este pedig Mátéékkal voltam, vizipipáztunk, a régi szép idők emlékére és hatalmasat beszélgettünk.

most pedig egy tábla fehér csokival csücsülök itt, szomjazom és alvási kényszert érzek.
nem megy nekem az írás most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése