2012. április 5., csütörtök

affects

úgy érzem, megindultak belőlem a szavak. inspirálódtam, ami ritka. csodálatos érzés kerített a hatalmába, ezzel a komforttal, ami ma történt velem, megspékelve ezzel a csodás bloggal, amit éppen olvasok. talán még soha nem éreztem így, mintha magamat olvasnám. a saját gondolataimat, a saját személyiségemet, vagy talán azt, amilyen lenni szeretnék, igen. megfogott valami benne - és úgy érzem, el kell olvasnom az egészet. Viktória, hölgyem, maga aztán nem semmi! köszönöm, hogy olvasol.


most nagy boldogság van, még érzem az öleléseit, az illata az orromban, mosoly az arcomon. így már nyugodtan fekszem le aludni.  mert jó volt ma vele. egyre jobban a szívemhez nő, a kis csintalan arcával, a komisz mosolyával, a magasságával, a biztonsággal, amit sugall, azzal a tekintettel, ahogy rám néz, ahogy kezel engem, hogy tudja, mit akarok. az egész lényével. egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet valaki ennyire aranyos. tudnék róla áradozni, Dunát rekeszteni a szavakkal, amik jönnek belőlem. egyszerűen megmagyarázhatatlan az a hatás, amit rám gyakorol. de miért? miért van ez? miért vagyok megint boldog? miért érzem azt, hogy minden jó, keblemre tudnám ölelni a világot? hogy most szárnyalok és megkaptam, amit szerettem volna? hogy ő szeret engem.. és érzem is.
úgy érzem, hogy ha valami ennyire jó, akkor az egyszer hirtelen fogja magát és gyökeres fordulatot vesz. vagy megszűnik létezni, vagy csalódás omlik a nyakunkba, esetleg olyan információk, amiket nem akartunk tudni, kiderül valami szomorú igazság, valami rossz dolog. ez az alapvető pesszimizmus. miért nem vagyok képes csupán arra, a kis lelkemmel, hogy ne féljek minden ismeretlen dologtól? hogy egy kissé csak éljek a mának és ne törődjek azzal, mi lesz holnap, egy hét múlva, egy hónap múlva?
talán ezt kéne tennem. és tudnám is tenni. mert ő felkarolt engem. és olyan érzésem van, mintha már évek óta ismerném.
emlékszem arra, ahogy először elkaptam a tekintetét, ó. de hogyne emlékeznék, nem volt ez olyan rég. annyit hallottam már róla azelőtt. a nagy Buldi. ódákat zengtek róla, mindig hallottam valahol a nevét. érdekelt, ki az, hátha megismerem. igen, velem előfordulnak ezek - eldöntöm, hogy meg akarok ismerni egy embert- és mindig elérem a célom.
Zolóval beszélt, miközben engem nézett, sötét volt, körülöttünk eszméletlen sok ember. aztán eltűnt. de nem sokat kellett várni, míg újra megjelent. megfogott benne valami, akkor is. magabiztos, hatalmas mosolyú, isteni illatú.
most pedig szeret engem.
ez a szó... lehengerlő.
nem szeretem ezt az érzést magamban. ilyenkor mindig annyira kiszolgáltatott és sebezhető vagyok. úgy érzem, mindig túl sokat árulok el magamról - és minden egyes szóáradatom után egyre közelebb kerül hozzám. néz rám, a kis, zöld szemeivel, és mosolyog. aztán szokása szerint, lassan felcsúsztatja a tenyereit az arcomra, végigsimít a hüvelykujjával az arccsontomon és megcsókol.

az előbb vettem egy kiadós fürdőt, folyattam magamra a forró vizet és figyeltem, hogyan párásodik be a zuhanyzó kabinja. a felfrissülés nem sikerült. a gyomrom émelyeg, a szemeim gyorsan húzódnak le, ahogy próbálom őket nyitva tartani. elszoktam az éjszakázástól. 
a szünet uralkodik felettünk, a borult ég, villámlik és dörög az ég.
csodálatos érzés. nyarat sugall, oh, igen.
ma megint elszakadt a karkötőm, hiába csináltam meg újra. ezt jelnek veszem.

4 megjegyzés:

  1. Jóég! Most tévedtem ide, nem ez nem igaz, mert szánt szándékkal jöttem. Annyira szívmelengető volt ezt olvasni! Mikor idekerültem már tudtam, hogy rendszeresen kell olvasnom! elég ritkák manapság az igényes blogok, és főleg azok amik mögött tényleges kézzel fogható tartalom van.Mindig boldogság fog el, amikor olvasom hogy mennyire jól megvagytok a barátoddal, úgyhogy sok boldogságot Nektek:)Nagyon örülök hogy rá találtam a blogodra!

    VálaszTörlés
  2. nagyon örülök, hölgyem! és köszönjük szépen!! :) nekem is jól estek ezek a szavak, elismerően! én nem szoktam sok személyes blogot olvasni, elég kevés fog meg közülük, de a tiéd valahogy beférkőzött a szívembe, imádom a stílusod, a megfogalmazásaid, a metaforákat, mindent! :D nagyon kivételes eset vagy, tényleg :)) szóval mindig olvasni foglak, és izgalommal követlek!;)

    VálaszTörlés
  3. Számomra is csak egy-két olyan blog van amivel szivesen foglalkozok, és olvasom. Hát akkor üdvözöllek a kis világomba, megpróbálok nem túl negatív dolgokat írni, bár most ki jut a jóból,de csak pozitívan:) és továbbra is szorgosan olvasgatom a bejegyzéseidet!

    VálaszTörlés
  4. biztosíthatlak, hogy én is olvasnni foglak!: D egyébként, olyan hangulatban írj, ahogy jön, úgy az igazán átható, megérintő! sok sikert neked az életben! :)

    VálaszTörlés