2012. április 11., szerda

az élet szép.
igen, bárhogy is legyen.
a mai nap egy kis komisz mosolyt csalt az arcomra. csodálatos volt, úgy, ahogy, egyben, kereken, hosszában.
sorolhatnám, hogy mi volt, hogy banánt ettünk csíkos nutellával, hogy hatalmasat birkóztunk az ágyán, hogy egymásra dőlve ültünk az íróasztalánál, nevettünk, és űztük ezen kívül a szokásos dolgainkat, amiket nem lehet szavakba önteni és nem is igazán tudják visszaadni azt az érzést, ami akkor átjárt engem.
jó őt mosolyogni és végtelenül boldognak látni, főleg miattam.
a nevetéséért meg odáig vagyok, meg vissza. az valami! x-edik világcsoda!

nem tudok írni. életképtelen vagyok, elfogyott a szusz. holnap talán... talán nem.
végre, veszek egy kis fáradtságot, és tanulok. mert muszáj. legalább ebben a kevéske időben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése