2012. április 22., vasárnap

elégedettség.

ó, igen, a tegnap este, Andicicám szülinapja... hát, felfokozott volt, azt kell mondjam. a sok mosolygástól fájt a szám, a vodka, a pálinka és a mojitó a barátaim voltak, a fiúk meg aztán! annyira pozitívan csalódtam, akkora kő esett le a szívemről, hogy bátorítottak és nevettettek, és biztosítottak arról, hogy még mindig ott a helyem köztük. voltak furcsa pillanatok, viszont az önbizalmam újra magasan szárnyal, magabiztos lettem és most talán kicsit legyőzhetetlennek is érzem magam. folytattam nagy beszélgetéseket, szereztem egy új barátot Dávid személyében, Krasyval töltöttem az est legnagyobb részét és megnyugodtam. igen, nyugodt voltam. újra úgy éreztem magam, ahogy kellett. eltűntek azok a nyomások, amiktől tartottam - hogy vajon a többieknek mi a véleményük. és amikor ezekkel szembesítettek, karon ragadtam őket és egy hatalmas ölelést adtam nekik. és jól éreztem magam. izgalmas volt, ez az egy szó van rá. finom ételek, jó társaság, akik már hiányoztak, egy kis tombolás, ami már nekem hiányzott, meg az a nyilvánvaló dolog.
a kezemen egy rejtélyes vágás van, fogalmam sincs, hogy került oda. egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az ujjamból ömlik a vér. és amint itthon megvizsgáltam, észrevettem, hogy mellette még pár kisebb vágás is van. 
utaztam több ember kocsijában, elmentünk az osterba, a cornerbe, táncoltunk, szép szemeket láttam, ismerős és kevésbé ismert arcokat, megosztoztunk két forró, kechupos-sajtos-virslis kiflin, alkudoztunk, meglepődtem, aztán még jobban meglepődtem, végül megismerhettem Barnit, Krasy édes pici shar-peiét, aki megette a hajam és a sálam.

most pedig fáradtan ülök a matek felett és próbálom az eszembe vésni, gondolkodni és alkotni. nem nekem való ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése