2012. április 1., vasárnap

i have been walking in the same way as I did


jó volt ma velük. egy kis kikapcsolódás, egy kis nyugalom, egy kis gondolatterelés. most jó volt mindenem, nem gondoltam rosszra, nem kalandoztam el, nem fájt semmi, nem gyötörtem magam feleslegesen.  ma fontos voltam, első számú valakinek, valaki nagy, vaskos karjai között pihentem és figyeltem a röplabdameccset.
Ő ma közelebb került a szívemhez, még jobban befészkelte magát oda. egyre csak az él bennem, hogy nem akarom őt bántani, semmi áron. nem érdemes arra, hogy bántódása essen, még akkor sem, ha száznyolcvanöt centi, izmos és vaskos. próbálom őt szeretni, teljes szívemmel, ahogy megérdemli.
ma tetszett, ahogy törődött velem. elégedettség töltött el, hogy igenis lehet engem szeretni. hogy tudok én még valakinek a szíve kellős közepén lenni. és fontosnak éreztem magam.
nem mellesleg, miközben én kétségbeesetten próbáltam nekik elmagyarázni a szabályokat, ők megállás nélkül nevettek és megbolondultak - ami átragadt rám. mit csináljon az ember, ha amerikai focisok szabadulnak be egy röpimeccsre (tegyünk hozzá - világi bolondok, és nem lehet mellettük nyugton maradni)? hát, halálra nevettem magam Sipóka higgadt viccein, amiket rajtam sütött el, azon, hogy fél tőlem, az oltásokon, amiket tőlünk, a duótól kapott, Buldi nevetéstől piros fején, meg azon a már magában vicces nevetésén. ezek tényleg buták, főleg ketten együtt.
az utána következő séta pedig megkoronázta a napot.
lehetne már... nyár.

most pedig nyugodt vagyok. a csütörtökre gondolok. a péntekre. Adele relaxáló hangját hallgatom, elengedem magam és lassan megyek aludni, fürdeni egy kellemeset.
aztán fejest ugrok az elkövetkező hétbe. csak a matektól rettegek. akkora kettes lesz, hogy beleremeg a ház.

csókolok mindenkit.

2 megjegyzés:

  1. nagyon szép a stílusod.. és igazán aranyos a boldogságod.. (:

    VálaszTörlés
  2. irdatlanul köszönöm, jól esik a lelkemnek!:)

    VálaszTörlés