2012. május 1., kedd

daydreamer

van az embernek egyfajta érzése, mikor olyan személlyel van, aki közel áll hozzá. mindig más. minden személynél különböző. nekem most Buldi-hangulatom van. érzem még mindig az illatát, megszoktam a közelségét, a társaságát, az auráját, a szobáját, a jellegzetes dolgokat, illatokat, mindent, ami vele kapcsolatos.
ismét az egész nap az övé volt. reggel szundiztunk egy kicsit az ágyában, aztán családi főzőcskézés, matykó
drága négyéves agyonölelgetése, piperkőcködés, nevetések, pálinka, vodka következtek, nagy sétákkal a
délutánban. mindenki olyan kedves volt! aztán végül kaptam egy Wolverines-es szurkolói pólót, az elmaradt májfám miatt. de azok az arcok mindent megértek, ahogyan próbálta kifejezni a sajnálatát és maga iránti haragját. és egész nap a tenyerén hordozott. 
elmondhatatlan, mennyire szeretem őt.
és aztán még mindig csodás(?) nyári idő van. az előbb csuktam be az ablakom, addig hallgattam a tücskök ciripelését, a sötét este szellője cirógatta az arcom és... egy pillanatra jó kedvem lett.
talán meg kéne emberelnem magam és ismételni holnapra.
kezdek.. félni.

az első képen a drága négyévest láthatni, amint a plüssgólyáját szorongatja és egy nagyítót.
a második képen meg az én szerelmem, olyan állapotban, amilyennek a legjobban szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése