2012. május 13., vasárnap

mama, we are full of lies

most egy kicsikét elszontyolodtam. nem úgy alakult ez a valami, ahogy terveztem, de sebaj! túllépünk rajta a kicsi szívünkkel, veszünk egy mély levegőt és folytatjuk ott az életünket, ahol abbahagytuk, szorítunk helyet a reális érzelmeknek és mély levegővel nyugtázzuk, hogy ezt bizony elbasztuk! na akkor, kezdődjön is a show.
és fura - kipakoltam mindent a fiókomból, megláttam pár dolgot, emlékeket, és ebből a legfontosabb a My Chemical Romance cédém volt, amit anno rongyosra hallgattam. annyira imádtam és annyi régi emléket, pillanatot idézett fel bennem, hogy azóta is azt hallgatom, és mosolygok. a szövegeik - egyszerűen imádni valóak.
aztán a kezembe akadt még valami - az összes régi írásom. ámultam, miket ki nem hoztam magamból, milyen szófordulatokat alkalmaztam, voltak olyan darabok, amelyekre nem is emlékeztem, és megmelengették a szívem. kicsit hiányzik ez a korszak, de csak az írás szempontjából.

és mi történt velem az utóbbi napokban? levizsgáztam irodalomból és nyelvtanból, csodálatosan kicsípve, egy nappal a vizsga előtt megtanulva mindent. meg is állítottak felelet közben, ah, romeo&juliet volt a sikeres kihúzottam. aztán, mint aki jól tette dolgát, elvonultam és minden rendben volt. csütörtökön itthon pihentem és szenvedtem, és! jó dolog történt,  B is ellátogatott hozzám, tettünk egy felemelő sétát az erdőben, a rengeteg pihe között, elszaladtak előttünk őzek, alig pár méterre, fogtam a kisujját, ahogy szoktam és nosztalgiáztam, néztem a zöld erdőt, a madarak csicsergéseit hallgattam és mosolyogtam. jó volt minden akkor.
pénteken megtudtam, hogy a matekvizsgám.... készüljetek - ÖTÖS lett. nem akartam hinni a fülemnek, egyszerűen lehetetlen volt elhinni, de sikerült, megbizonyosodtam róla, hogy zseni vagyok. és már megint úgy éreztem, hogy minden tökéletes - erre tönkrement a notebook, amit ideiglenesen használtam! szóval most játszadozik velem a sors, vagy tényleg ennyire félnek tőlem az elektronikai dolgok, hogy fogják magukat és felmondják a szolgálatot?!

B anyjával pénteken már nagy szervezkedésben voltunk, elég régóta. rengeteget telefonáltunk, variáltunk, mert mindig történt valami, ami miatt nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna nekik alakulni. de aztán mindent megoldottunk. B nálam aludt péntek este. és már magától ettől a ténytől tökéletesen boldog voltam, annak ellenére, hogy szinte kopaszra nyíratta a haját, hogy elfoglalta az egész ágyam, a sarokba szorított, és még Pált is maga alá gyűrte. kárpótolt magával, és azzal, hogy éjszaka véletlenszerűen magához ölelt és puszikat kaptam, talán úgy óránként. 
aztán kezdődött az akció. be a busszal, kamusztorival, véletlenszerű találkozásokkal, teszkós időhúzással, és mosolygásokkal, hogy még mindig nem jött rá mindenre. egyszerűen ártatlan volt, ami arra késztetett, hogy percenként megöleljem. és a meglepett arca, amikor belépett a házukba, mindennel felért. ahogy elmondtunk neki mindent, hogy szerveztük meg a dolgokat a háta mögött, hogy minden tökéletes meglepetés legyen, az anyja elsírta magát, aztán mindenki halálra ölelgetett mindenkit.
aranyosak voltak.
vodkáztunk, Tommy G-vel Matykót dédelgettük és próbáltuk fegyelmezni, de egyikünknek sem ment. egymáshoz küldözgettük, gonosz módon és tudatosan, összenevetve. 
a nap fénypontja pedig a vonatom ÖTVENperces késése volt. elképzelhető, mennyire tetszett ez nekünk a hatalmas szélben és a hideg időben, olyan későn, amikor már mindannyian ásítoztunk és az alvás határán álltunk.
de túléltünk mindent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése