2012. május 2., szerda

menetszélbe beletartom az arcomat

my reasons to be happy
azaz, okok a boldogságra

a csodálatos mai nap, csinosan felöltözve, tizennégy centis magassarkúval, szétszaggatott harisnyával.
a matekom viszonylag jól sikerült, sikerélmény, hiszen mindössze egy órát tudtam rá tanulni.
élveztem a napsütést, a meleget, végigaludtam a német órát
és egész nap egy olyan érzés járt át, hogy minden jó. minden összejött. túl vagyok a nehezén, van egy medve, aki odáig van értem és szeret, megnevettet, törődik velem.
uralmába vett a kellemes, komfortos hangulat, mint aki valamit szívott. nevettem mindenen, elvarázsolt voltam és nyugodt. a buszon ülve, a nagy tömegben az ablaknak dőlve cirógatott a hűvös menetszél, hazaérve vettem egy hidegvizes fürdőt, rövidnadrágban furikáztam itthon, élvezve a nyári meleg komplementerével. almás sütit ettem, autókáztam, néztem a csodás zöld erdőt, amint túljutottunk a bukkanókon. kaptam egy fekete telitalpút, kis sarokkal, sajnos, pirosra lakkoztam a körmeimet, szokás szerint befújtam magam a kedvenc parfümömmel, aztán csokoládét ettem. egész nap ezen kívül nem ettem semmit, ilyen ez a nyár, ezért is szeretem.
az időérzékem elveszett, fogalmam sincs, milyen nap van, figyelem B édes kis fejét, amint mutatja nekem, mit kell tanulnia, rájövök, hogy nekem is tanulnom kell, erre ásítok egy nagyot, és mosolygok, hogy nem érdekel, genetic modification/engineering témakör, főleg angolul.
és mi történt még? vágyakozom pár dolog iránt - leginkább új, lenge felsőkért melengetem a szívem, egy csodás golfocskáért, jogsiért, szabadságért, és megfogalmazódott a fejemben az új tetkóm ötlete: egy ilyesmiféle elefánt, a lapockámra.
imádnám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése