2012. május 21., hétfő

this is how an angel cries

régen írtam, tudom, elmaradtam. zajlott most egy aprót laptoptalan életem, talán egy kicsit jobb lett, talán még zavarosabb, meghatározhatatlan. mostanában rengeteget gondolkodom. idétlen dolgokon, a viselkedésemen, a szigorú arckifejezésen, amit általában az arcomra öltök, azon, hogy mit csinálok jól és rosszul. változtatásokon töröm az agyam, de az nem akar engedelmeskedni.
furcsa dolgok derült(n)ek ki. olyanok, amikre nem is gondoltam volna. ismét jól eltáraztam ezeket a foltokat a memóriámban és őrizgetem őket. meglepődtem rajtuk. tényleg más minden, mint eddig volt, és emiatt jó kedvem van, annak ellenére, hogy nem kéne, hogy legyen. hallottam pár dolgot egy számomra nem oly' kedves emberről. ettől gonoszul elmosolyodtam, hátravetettem a fejem, lehunytam a szemem és mosolyogtam. olyan voltam, amilyen lenni szeretnék, a képzeletemben magamról alkotott ideált képviseltem akkor, de csak egy nagyon rövid pillanatra.
most meg pont ugyanezt csinálom. 
I am a bastard.
úgy érzem, könnyebben kezelek most minden problémát és adandó helyzetet. elsiklok felettük, suhanva. mert kiürítettem magam, kicsit leengedtem. 
a hetem meghatározó eseménye egy szombati házibuli meghívás volt, ami igencsak 1. meglepett, 2. mosolygásra késztetett, mikor megkaptam, 3. felfokozottá sikeredett. és tudjátok? imádtam az estét. minden egyes momentumával együtt. az elpusztított pálinkamennyiség (vodka! ne haragudj), a hatalmas társasági beszélgetések, egy kis izgalom, furcsa történések, nagy lelkizések, őrült fiúk, várt elképzelések..
aztán vissza a rendes kerékvágásba.
secret.
szeretnék egy velem történő, hatalmas, pozitív változást. és úgy érzem, ez elérkezik majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése