2012. május 25., péntek


tök jó napnak indult. jó hangulattal, jó társasággal, rengeteg nevetéssel, kajakozásokkal, boldog mosollyal az arcomon. végre, minden rendben volt...

most pedig ott fekszik Kókusz, a huskynk lepedőkbe burkolva, tengernyi szenvedés után halottan a kertben...
nem tudom feldolgozni. képtelen vagyok.

borzasztó volt végignézni, ahogy szenved. ahogy láttuk a szemében az élet kihunyását, az utolsó, nehéz lélegzetvételeit.

azt hiszem, az ezévre való könnyraktáram már kiürült.
de úgy látszik, mégsem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése