2012. május 16., szerda

withdrawal from the inside

csend van, mert kinn ülök a nappaliban, laptopok híján. ami persze a magánszférám egy részének teljes elvesztését jelenti. odakint hirtelen lett borús, hideg, esős idő van, azt eredményezte, hogy felvettem egy szürke, vastag zoknit és egy pulcsit, hogy melegítsem magam. inspiráló képeket nézegettem és egyáltalán nem foglalkoztam még az angoltanulással, elvétve azt az irodalom órai szösszenetet, amikor megírtam sunyiban a bevezetőt. bűnös lélek vagyok, mindig irodalom órán tanulok az elkövetkező óráimra. kakaókészítésen gondolkodom, kicsit fogom a fejem, hogy túlságosan is lusta vagyok, fel kellene dobnom a délutánt egy kis zenével.
mostanában vidám napocskáim vannak. kezdem kicsit furán érezni magam emiatt, de nem adom fel a boldogságot! néha eszembe jut, milyen lenne, ha lenne az agyunkban egy szerkezet, ami rögzíti az adott pillanatot amit átérzünk, hallunk, látunk, és ezt később bármikor újra és újra részletpontossággal vissza lehetne idézni. 
jó lenne kapni egy kis magabiztosság löketet, mert a mostani adagom kezd nagyon-nagyon elfogyni. fel kellene már töltődnöm, hogy minden még jobb legyen. egy kis plusz dolog, egy kis bók, egy kis változás rám férne. és ezt elég alaposan el is döntöttem - egy kis komolyodás, egy kis elszántság, egy kis fekete lepel a szemem elé, hogy én lássak mindent, de mások ne lássanak semmit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése