2012. május 7., hétfő

wolverines, go!

álmosság. most értem haza, kicsit még leültem, abból a célból, hogy felélénküljek, de hát ez nem hiszem, hogy menni fog. már sokadik napja él bennem az elhatározás, és emiatt rossz, emiatt hiányzik még az a bizonyos dolog, ami reméljük, nemsoká bekövetkezik.
tegnap focimeccs, ú, imádtam egyszerűen. annyira jók voltak a srácok, hogy tűkön ülve sikoltoztam nekik, megfeszült a testem és lerágtam a körmeimet. kezdem nagyon megszeretni őket, na meg az amerikai focit is. 
na és mit csináltam ma? felkeltem fél tízkor, kimásztam az ágyból, és sütit sütöttem. sima volt, büszke voltam magamra, hogy képes voltam egyedül megsütni egy nem olyan bonyolult, ámde annál finomabb fekete erdő sütit. szépen elvégeztem a dolgaimat, becsomagoltam B ajándékát és megindultam be ónagy berény felé, a szakadó esőben a buszon. mire elhelyezkedtem, ölemben a sütivel, egy örökkévalóságig tartott... aztán boldogságot okozott az öröm B arcán. megszeretgettem, imádtam őt, mint mindig, ő pedig engem. az ajándékával nem voltam száz százalékig elégedett, de azzal, amit kapott keresztanyjáéktól, azzal hű!
Robókát kinevettem, nagyon, hiszen ő az az ember, aki már soha nem lesz magasabb, de lényeg.- okozott nekem pár nagyon szórakoztató, vicces pillanatot. nem hiszem el, hogy egy ember ennyire bolond lehet. . drága Matykót is meggyűrtem, dínósat játszottam vele, medvéset, egy kis husikát is ettünk, felkaptam és gólyadalt énekeltünk, kis kacsa fürdikkel megpecsételve. aztán fellélegeztem, mikor elment, hiszen irdatlanul lehúzta a kis agyam, annak ellenére, hogy imádom. ilyenek a négyéves rossz kisfiúk!
aztán megérkezett Tommy G,  majd lassacskán a többi srác is, név szerint a másik Gergő, Kaló, Nyenye, Szőlő, Töki, Radics.. T. Gergőben pozitívan csalódtam, vele most beszéltem először, és irtó rendes volt. ismerős szituáció lépett fel, azt hiszem. a többiek is nagyon aranyosak voltak, amerikai focisokhoz hűen.  és! imádták a sütimet = engem elöntött a büszkeség. egyszerűen megdöbbentő, hogy mennyire jófej és közvetlen onnan mindenki! cornereztünk, somersby-ztünk, ah, majd ostereztünk egy aprót.
és most itt ülök, fáradtan, vérző orral, lelkiekben felkészítve magam a holnapi orbitális mennyiségű tanulnivalóra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése