2012. június 2., szombat

blind faith


szar fos ez a nap. itt ülök a gép előtt, kifejezéstelen arccal, szomorúságban, elhagyatottan, plusz még az időjárás sem a legszebb; hideg van, borús ég, ami egyáltalán nem kedvez a holnaptól tartó osztálykirándulásnak.
egyedül tengetem a napocskát, kicsit a délutáni vásárlást várom, hogy kiszakadjak ebből az elfuserált szférából, és gondolkodjak. elméláztam azon, hogy a teszkóban mindig ezer és ezer gondolat járja át az agyam, elméleteket szövök, elvarázsolódok és álmodozom. vagy befújom magam az összes parfümmel, esetleg kelekótya kisgyerek leszek, aki az apjával mindenkin nevet. 
kíváncsi vagyok több mindenre a tegnap estével kapcsolatban. arra a fura találkozásra is kíváncsi lennék. pont ők? arra is, B randalírozott-e, vagy olyan volt, mint amilyen én szoktam lenni. 
körmöt festek, elterelem a gondolataim, beszélgetek, talán feleslegesen, didergek, és eluralkodott rajtam egy olyan levertség, ami már régen, amiből már (rég?) kikecmeregtem.
legszívesebben leülnék valakivel beszélgetni egy nagyot mindenről. aki nem néz le, aki nem ítél el azok alapján, amit mondok, aki meghallgat, együtt érez, tanácsot ad, vélemény formál, majd én is meghallgathatom. közben füstölöghetnénk, ehetnénk, ülhetnénk a sötétségben, nyugodtan, távol mindenkitől.
szerintem ez kellene nekem ahhoz, hogy kicsit megkönnyebbüljek, felszabaduljak.

és kisütött a nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése