2012. június 11., hétfő

ömlengés

jelenteném, hogy mindent tisztába tettem, lecseréltem a koszos pelusokat, és vidám vagyok.  fura. mivel az egész délelőttöt hatalmas hisztivel, hajtépéssel és dolgozatszaggatással töltöttem, hirtelen felindulásokkal és kiabálásokkal tarkítva mindent. hihetetlen, mennyire idegesített minden akkor. az emberek lélegzetvétele, az, hogy apró szálkák álltak be a cicanadrágomba és szúrtak, az, hogy arrébb csúszott a pad, amikor neki akartam  támasztani a lábam, az, hogy a hajam belelógott egy kicsit a prerifériás látásomba, a hangzavar, az emberek, minden. de ez egy időre elmúlt. 
a melódiáknál is rendeztem az ügyletet, erősen várok valami visszajelzésre, mert ha nem lesz munkám, kénytelen leszek mindent elvállalni - azért ugye tisztességes kereteken belül, ne tessék itt csúnyaságokon gondolkodni. ugye egy kis pénz sosem árt, főleg ha az ember szeptemberben szeretne angliába menni. becsüljétek meg nikolettet, kérem szépen!
miután az időjárás is felidegesített azzal, hogy az arcomba csöpörgött az eső, néhol erősen, néhol alig, megspékelve ezt azzal, hogy az ég két másodpercenként kivilágosodott majd elsötétült, és még a víz is folyt rajtam, completely idegrohamot kaptam volna, ha B nem száguld felém a biciklijén fekete pólóban, apróra vágott hajjal, hatalmas szakállal, pont úgy kinézve, mint egy amcsi motoros. amikor megöleltem, eltűnt a haragom a kis haja miatt, mert éreztem az illatát. olyan illata van, hogy a lányok sikítanának tőle, ha érezhetnék. aztán elregéltem neki a panaszaimat, ő az övéit, beszélgettünk, majd miután teljesen elmúlt a hisztim, megnéztünk pár filmet nála és nevettünk. mert én őt annyira szeretem! nem tudom elmondani, hogy lehet valaki ilyen... más, mint a többi ember. olyan, akit mindenki szeret. aki minden egyes pillanatban képes engem úgy megnevettetni, hogy bizseregjen a hasam, akinek olyan széles mosolya van, hogy szinte eltűnik a két füle mögött, aki vevő a bolondságomra, aki mellett tökéletesen kiegyensúlyozottnak és boldognak érzem magam. még mindig teljesen azon a véleményen vagyok, hogy pont olyan mint én, mindenféle szempontból (na jó, talán kettőt kivéve, de ezek elhanyagolhatóak.) egyszóval : ijesztően pörfikt! néha még én is elcsodálkozom rajta, ahogy nézem, hogy ennyire ... klappol minden, és olyankor gyanús, hogy valami hirtelen történni fog. de nem. 
elbicikliztünk az ötven méterre lévő boltba, vettünk kakaós csigát, kakaót, kakaótöltelékes csokibevonatos fánkokat, lekváros fánkkal, és belaktunk. tömény csoki volt minden, birkózással tarkítva. aztán megszöktünk otthonról, elmentünk egy biciklikörútra, ahol többször is majdnem meghaltam, szokás szerint, hiszen a tehetségem az egekig magasztalható. (de esküszöm, néha tök jó vagyok. ha nem kell megállni). 
most pedig szépen felkészítem magam lelkiekben a holnapra és átalszom az egész estét.

ezek pedig a mai és a tegnapi életképek.


telitömtem magam eperrel



Bvel skypoltam


felébredtem


hazafelé a buszon ültem, zenét hallgattam, és gyönyörűen játszottak a fények a tájban.

5 megjegyzés:

  1. tényleg jó olvasni, én abbahagytam a blogozást, kb. 2 éve, csak aztán valahogy nem jött az ihlet hogy írjak, és így abbahagytam... amúgy szívesen megismernélek, szerintem hasonló személyiségek vagyunk. : ))

    VálaszTörlés
  2. ó, köszönöm :) kár, pedig én nagyon szeretek blogokat olvasni, főleg, ahogy mondod, olyan emberekét, akik szimpatizálnak és hasonló gondolkodásmóddal rendelkeznek !:D
    szívesen, én is támogatom az ötletet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát ha gondolod megmutatom, jelölj be fészen úgy vagyok fenn hogy Nikolett Niia Fűzi :3
      énis szeretek, elmodnom aztis majd akkor hogy találtam a tiédre . :D

      Törlés