2012. július 28., szombat

Buldózer mánia

tegnap B-vel úgy viselkedtünk, mintha megittunk volna ketten egy üveg vodkát. úgy is éreztem magam. ő pedig úgy is nézett ki. a szemei bevéreztek és fura, áldott kifejezés ült az arcán. össze-vissza röhögcséltünk, hülyeségeket beszéltünk, birkóztunk és nevettünk a semmin. aztán megmondtam neki, hogy kurvára szeretem. és hogy ugyanily mértékben jó vele lenni. 
mikor már elillant ez a fajta hangulatunk, a szokásos lehetetlen pózunkban, összegubancolódva elhelyezkedtünk az ágyán, megpihentünk egy hatalmas párnán, félig összenyomva egymást; azon gondolkodtunk, hogy el kéne menni a városba a nemrégiben beígért éjszakai sétánkra. és mi történt? oly mértékben elálmosodtunk, hogy odaragadtunk az ágyhoz.
reggel magától kipattant a szemem az ébresztőóra előtt öt perccel. ő motyogott valamit dörmögő hangon, és három másodpercen belül kinyomta a right on time-ot. én persze ha felkelek, azonnal kikelek az ágyból, szóval próbáltam győzködni, hogy el fog késni a munkából, és hasonló finomságok, míg ő fél órán keresztül újra meg újra kinyomta a szundit, mormogott, és rámparancsolt, hogy pihenjél. végül sikerült felkelnie fél órával későbbi extra alvás után, öröm volt nézni, ahogy feltápászkodik.
minden kis csöpp, apró dolgot imádok benne.
például azt is, hogy csak neki támadhat az a briliáns ötlete, hogy míg én az ágyban fekszem, behozza nekem az egyik kiskutyát a szobába. 

elolvastam az Adrian Mole-t, már megint. imádtam. és üres lett utána az életem. utálok könyveket befejezni.
és hát mi történik, ha nikolett rákeres valamire a neten? üvegcsörömpölés, how i met your mother-módra, és összetörik az illúzió, amit a fejemben alkottam a szereplőkről. bár nyolcvanas évek, mit vártam.

most könyveket keresek. bármilyen jöhet. de tényleg. vevő vagyok mindenre, míg várom B-t. a félnyolcas busszal érkezik. én meg megtámadom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése