2012. július 14., szombat

i role everything.

sötét felhők gyülekeznek az égen és fúj a szél. én halkan kuksolok a félhomályban, fájó hassal, álmatagon, ásítozva és várok arra, hogy betöltsön a true bloodocskám, hogy hátradőljek és relaxáljak egy kicsit, ÉS eközben folyamatosan, megállás nélkül egész álló nap az a köcsög Gotye song jár a fejemben.
ma biciklitúráztunk egyet, nagyokat beszélgettünk mamáékkal, akik emlékeket idéztek a múltból, a szomszéd nénivel, barackot és csipszet ettünk, és sikeresen megállapítottam, hogy fáj a lélegzetvétel. csak hogy ne legyen velem elég gond soha.
tegnap csodás kis partit ejtettünk meg, aminek nem sok köze volt a jókedvhez az elején, de a végén elég csodás táncokat lejtettünk, sikoltoztunk, ordítottuk a szöveget egyszerre, és megőrültünk mindannyian. volt ott sírásrívás, kötözködés, nevetések, csoportos ölelések, feszengés egy kissé a Réputól kapott rózsaszín blézeremben, koktélozás, fájdalom és vízhólyag keletkezése a lábamon, majd egy kis ádibüfét is megejtettünk, úgy hajnali három-négy tájában. aztán B-vel szép lassan hazasétáltunk, beestünk a nappaliban megvetett ágyba, és kemény két órát aludtunk a szentemmel.
csütörtökön épphogy eltávoztam az öcsém szobájából, amikor megcsörrent a telefonom, és bátyuskám, Károly hívott, hogy van-e kedvem egy kis laza nyársaláshoz. hát hogyne lett volna! összekapartam magam, egy órát sínylődtem az ágyon fekve, mígnem majdnem feladtam a várakozást, stlílusos hozzájuk passzoló késéssel megjelentek, és elragadtak. aztán csodásat nevettem rajtuk/velük. 

most pedig megkoronázom az estét a sorozatkámmal, így a semmilyen szombat végére.
boldog vagyok.
és elégedett mindennel és mindenkivel.
minden a régi még.

várom angliát
és remélem, most összejönnek a munkák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése