2012. július 9., hétfő

kinn a nappaliban nincs valami világos. csak a kis éjjeli lámpa világít mellettem, a tévé szól halkan a háttérben, csak hogy ne érezzem magam egyedül annyira.
de aztán rámír a legcukibb és mégis legbunkóbb barátom, és hatalmas cseverészésbe elegyedtünk, mint minden egyes alkalommal. jó vele beszélgetni, mert úgy ért meg, mint senki más, mert máshogy is szemléli a világot. tényleg máshogy. meg hát ismer, mert tele vagyok olyan dolgokkal, amiket csak neki mondok el.
nagyon inspirálódott állapotban vagyok jelen pillanatban.

2 megjegyzés:

  1. sziio.:) emlékszel még rám? :D mondtam neked még régebben amikor ugyancsak a blogodra tévedtem, hogy szívesen megismernélek, meg ilyesmi, de nem árultad el a neved:c nemértem bloggeren mért nem lehet üzenetet küldeni.. :S

    VálaszTörlés
  2. szióóókaa. majd én bejelöllek facebookon, okés?:)

    VálaszTörlés