2012. augusztus 29., szerda

sajtos melegszendvics paradicsommal, málnaszörp, kissé szétszakadt cicanadrág, kontyocska a fejemen, ziláltan. pihenek, nyugodt minden, és már csak akkor lenne tökéletes, ha Buldózeremmel ücsöröghetnék közben.
rengeteg dolog történik, és még annál kevesebb. a munka elárasztja gonoszságával a mindennapjaimat, de szorgos vagyok és várom a jutalmamat. a szabadidőm nagy része úgy telik, mintha egy gondos kis feleség lennék, hála a rendszeres főzésnek, sütésnek, és rendrakásnak, na meg a kedvenc négyévesem babusgatásának.
a dolgok lassacskán visszakerülnek a helyükre. a helyes gondolatok, a régi szokások, a kellemes, kellemetlen ismerősök hada, az iskola. én meg örülök, hogy megszabadulhatok kedvenc, mélyen tisztelt főnökömtől.
aztán visszatérek és elárasztom magam.

2012. augusztus 17., péntek

egy kis péntek? ó, ma reggel tulajdonképpen sikerült úgy felkelnem, hogy "milyen nap is van ma?" aztán tudatosultam az igazsággal, hogy bizony, péntek, én pedig itthon fogok aludni, szokás szerint már este kilenckor, mint már kedd óta. s ahelyett, hogy négy órakor érnék haza, négy órakor kelek majd fel. minden álmom ez, főleg péntek este.
egyedül vagyok, viszket a lábam, mert megcsípte egy szúnyog, másodperceken belül elalszom, és holnap felkelek 4 óra 10 perckor.

2012. augusztus 15., szerda

i'll be on my way to heaven's door


az, hogy fáradt vagyok, csak egy aprócska kis semmiség az igazi állapotomhoz képest. az én problémám viszont az, hogy képtelen vagyok nem este aludni, amiért a szervezetemnek és az agyamnak még egy hatalmas pofon jár.
újonnan az lett a hobbim, hogy felkelek három óra negyvenöt perckor, összeszedem magam, nagy pulcsikat és sálakat veszek fel, aztán nekikezdek egy icipici boltban pakolni. csodás dolog. nincs jobb a nagy, elnyűtt fehér pólónál, a cicanadrágnál és a crocs papucsnál mellé. 
vonatkáztam, nem oly kellemesen. a kulturálatlan, mindenki által nagyon kedvelt népség felém irányuló megjegyzéseit hallgattam, mert szeretik méregetni az ellenkező nemet. lassan már odaérünk, hogy nem fogok végigmenni az utcán anélkül, hogy ne epekednék egy láthatatlanná tévő köpeny után. 
hazaérve vettem egy kellemes, forróvizes fürdőt, élvezve az új, hubba-bubba illatú málnás ultramenő tusfürdőmet, amit drága keresztanyám vásárolt meg nekem, kihasználva a naivságom és az illatszerek iránti mániámat. (egyszer tényleg nyitok egy parfümériát, és mikor belépek majd, megcsap a tökéletesen összekeveredett illatok hada, én pedig elalélok.) olyan varázsos illata van, hogy az ember legszívesebben beleharapna.
most pedig didergek. egy nagy, vastag és hosszú pulóver van rajtam, a lábam olyan hideg mint a békáké. várom, hogy api megérkezzen a csokis fánkommal, aztán bebújok az ágyba, betakarózok és alszom, tökéletes magányomban.
változások történtek, és nem tudom, meddig fognak tartani. bár remélem, hogy csak képzelődöm.
a szürke körmeim tükrözik a lelki képem. úha!

megjöhetne már az ebay rendelésem.

2012. augusztus 13., hétfő

i gotta tell you

kicsit szomorkás a hangulatom máma. mint mindig. de hamar túl lehet rajta lépni. elhatároztam, hogy írásba kezdek a délután folyamán, kicsit elmerülök a fantáziámban, mint régen. és hogy mi sül ki belőle, arról fogalmam sincs.
tegnap ismét felpróbáltam a szerelemcipőmet a deichmannban, ettem két csokis fánkot, epres limonádét ittam, kint ültem a pályán, a szitáló esőben, a fejem felett egy farmerdzsekivel. néztem, ahogy a srácok edzenek, a meccset, elégedetten, hogy jól értem majdnem az összes szabályt. szőlőt ettem, aztán seggre csücsültem, ami még most is fáj. Buldózer ordítozott, edző volt, soha ilyen mérgesnek és ingerültnek nem láttam még. nála este Matykó drága négyévest babusgattam, dínósat játszottunk és birkóztunk. ő az egyetlen, aki királynőnek hív engem. smarties-t ettem, B ölében ültem, elbújtunk, durcáztunk kicsit, aztán felnéztünk a csángóra, megtekinteni a tüzijátékot Gergővel és Timivel. rengeteg ember volt, de elkerültünk mindenféle kínos találkozást. hazafelé újgazdagosan sétáltunk kettecskén, védve egymást a hideg fuvallatoktól, nevettünk és hősöket hallgattunk a telefonja mini hangszóróin keresztül. mikor hazaértünk, beesett az ágyába, fél órámba telt, mire kirángattam és rávettem, hogy kezdjünk el pakolni a másnapi nyaralására. én voltam az ész, ő meg az erő, aki otthon volt a saját szekrényében, míg én szorgosan pakoltam a táskájába a dolgait. szomorú voltam, mert ugyebár nekem soha semmi nem úgy alakul, ahogy kéne. a szerencsétlenségem okán fogok szerintem egyszer egy kisebbfajta tragikusan nevetséges balesetben meghalni is. 
egész este egymáshoz bújva aludtunk, ami már egy nagyobb csodának számít, míg végül reggel fél hatkor felkeltettem, és útjára bocsátottam.
kezdek néha kicsit kiakadni magamon. 
fuck, brain! 


egy éve ilyenkor nyelvvizsgáztam.

2012. augusztus 11., szombat

moha a fejem alatt

az első szabad estémet itthon töltöm egyedül, bosszankodva; micsoda örömök elé nézek! egy ütött-kopott kis laptop társaságában vagyok és szomorkodom. még egy héten keresztül azt is fogom csinálni. bizony. a munka majd korán reggeltől délig vár majd rám, aztán hazajövök és szenvedek B nélkül. holnap egy kis meccs, szurkolok, már régen láttam őt annyira vadnak, mint amilyen a pályán szokott lenni.
nincs erőm semmihez, mint mindig. kezd elfogyni belőlem minden írói hajlam.
itt van a fülemben a telefonom aprócska fülhallgatója, random hallgatom rajta a zenéket és eltévedek a gondolataim között. szomorú vagyok, mivel tartottam egy kisebbfaja értékátrendezést, szelektáltam pár emléket. az utóbbi időben túl sokat agyalok, már mások is mondták, de könyörgöm! néha nekem is lehet igazam, nem?
a barátok (kik?) most a kulcsfontosságú jelképek itten. rájöttem arra, hogy mit hogyan kellett volna, avagy kellene csinálnom. és hova jutottam? valószínűleg mindig az jön ki a végén, hogy flegma bunkó szar vagyok, de hát most mit lehet tenni? csúnya dolgok ezek. az én tetteim soha nem egészen egészségesek és normális gondolkodásmóddal történnek. amikor valamely nap ezen elgondolkodtam, megfordult a fejemben, hogy nem kellene ennyire szigorúnak lennem - de én szeretek szigorú lenni. aztán meg le van szarva minden. önmagamnak ez az összegzés szerintem elég. változtatni szeretnék
aztán meg lehet, hogy arra is rájövök majd, hogy minden évben megtörténik a nikolett-féle nagy, változtatási kényszer-hullám, aztán mi lesz belőle? a semmiség.
hú, de mély levegő! úgy látszik, a mindennapos, hét órán át tartó állás, munka, takarítás, talpig mocskos ruhában, az állandó fáradtság és csendben töltött agyalás megtette a hatását. 
kéne az életembe most valami, ami boldogságot okoz. például az, amikor az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy nagy, erős, vaskos és puha karok fogtak körül, éreztem egy ajkat a homlokomon, és azt hallottam: úgy szeretlek téged! vagy mint a véletlenszerű, nem várt mosoly a délután közepén. az, amikor a kezemben tartom majd a fizetésem vagy egy hirtelen ötlettől vezérelt bolond cselekedetet viszek végbe. esetleg olyan napok, amik egészen rólam szólnak majd. amikor beszállok az emeletes, fullextrás buszba, ami elrepít egyenesen angolországba. vagy, amikor kapok egy nem várt levelet, talán egy meghívást, és találkozom olyan emberekkel, akiket már régen láttam. de hát az élet ugyebár nem kívánságműsor!
mi volt a mai boldogság?
felkelni Buldózer mellett; a hideg levegő érzete, didergéssel tarkítva; az áfonyás somersby és a sültkrumpli salátával; a hasfájós nevetések és a családi, showder-klub szerű beszélgetések.

2012. augusztus 8., szerda

here comes the sun


idekint ülök, változatlanul. élet van a házban. api hazajött, anyával kint ülnek a sötét teraszon, boroznak. nevetések szűrődnek be. a háttérben vízilabdameccs, én pedig nagyon izgulok. emlékszem, amikor az öcsémmel a négy évvel ezelőtti olimpiát néztük, és hatalmas szurkolást vágtunk le. most is hasonló a helyzet, csak most egyedül vagyok és egy fotelben kucorgok és kurvaanyázok
és mivel kikaptunk, éppenhogy, csalódtam.
elfogyott a német kólám, amit api hozott haza. kissé fáradt vagyok, a kezeim fájnak a borzasztó elsőnapi munkámtól. már csak egy forró fürdőre vágyom, aztán beledőlök az ágyba, és alszom egy nagyot.
blue jeans szól, tökéletes egy fáradt estéhez. ihlet hatása alatt állok. és most kellemes hangulat uralkodik rajtam.

soha nem lehet tökéletes napom.

2012. augusztus 7., kedd

NAGY levegő.
telik az idő, folyik a nyári szünet. és én is kezdek kifáradni. 
az időm talán úgy jellemezhető, hogy amikor épp ráérek, fogom magam és betérek a medvémhez a boltba, ahol dolgozik, aztán ellátogatunk hozzájuk. és puff, ennyi. 
mi történt az elmúlt időkben? sok minden.
itt voltak Gináék, drága sógornőmék a távoli norvégiából.
dolgoztunk, munkát kerestem, random kétnapos munkát vállaltam el, éjszaka, amitől szenvedtem. 
megsültünk és meg is fagytunk.
komoly ebay rendeléseket intéztem.
bögréssüti gyártó kisiparos lettem.
bújtam pár könyvet a telefonom icipici kijelzőjén keresztül.
unalmas bulikban vettem részt, amiktől meg is rémültem, hogy fajulhattam el annyira, hogy nem élveztem.
le kellett mondanom a Bvel töltött nyaralásról, amiért még most is vérzik a szívem.
rengeteg ruhát vásároltam.
és időm nem nagyon akadt.
holnaptól pedig egy coopocskában dolgozom.
tervben van egy fodrásznéni és egy műkörmös néni látogatása.
aztán ENGLAND, I am coming!

2012. augusztus 1., szerda

na azt hiszem, én most fogok idegösszeroppanást kapni.