2012. augusztus 13., hétfő

i gotta tell you

kicsit szomorkás a hangulatom máma. mint mindig. de hamar túl lehet rajta lépni. elhatároztam, hogy írásba kezdek a délután folyamán, kicsit elmerülök a fantáziámban, mint régen. és hogy mi sül ki belőle, arról fogalmam sincs.
tegnap ismét felpróbáltam a szerelemcipőmet a deichmannban, ettem két csokis fánkot, epres limonádét ittam, kint ültem a pályán, a szitáló esőben, a fejem felett egy farmerdzsekivel. néztem, ahogy a srácok edzenek, a meccset, elégedetten, hogy jól értem majdnem az összes szabályt. szőlőt ettem, aztán seggre csücsültem, ami még most is fáj. Buldózer ordítozott, edző volt, soha ilyen mérgesnek és ingerültnek nem láttam még. nála este Matykó drága négyévest babusgattam, dínósat játszottunk és birkóztunk. ő az egyetlen, aki királynőnek hív engem. smarties-t ettem, B ölében ültem, elbújtunk, durcáztunk kicsit, aztán felnéztünk a csángóra, megtekinteni a tüzijátékot Gergővel és Timivel. rengeteg ember volt, de elkerültünk mindenféle kínos találkozást. hazafelé újgazdagosan sétáltunk kettecskén, védve egymást a hideg fuvallatoktól, nevettünk és hősöket hallgattunk a telefonja mini hangszóróin keresztül. mikor hazaértünk, beesett az ágyába, fél órámba telt, mire kirángattam és rávettem, hogy kezdjünk el pakolni a másnapi nyaralására. én voltam az ész, ő meg az erő, aki otthon volt a saját szekrényében, míg én szorgosan pakoltam a táskájába a dolgait. szomorú voltam, mert ugyebár nekem soha semmi nem úgy alakul, ahogy kéne. a szerencsétlenségem okán fogok szerintem egyszer egy kisebbfajta tragikusan nevetséges balesetben meghalni is. 
egész este egymáshoz bújva aludtunk, ami már egy nagyobb csodának számít, míg végül reggel fél hatkor felkeltettem, és útjára bocsátottam.
kezdek néha kicsit kiakadni magamon. 
fuck, brain! 


egy éve ilyenkor nyelvvizsgáztam.

1 megjegyzés: