2012. augusztus 11., szombat

moha a fejem alatt

az első szabad estémet itthon töltöm egyedül, bosszankodva; micsoda örömök elé nézek! egy ütött-kopott kis laptop társaságában vagyok és szomorkodom. még egy héten keresztül azt is fogom csinálni. bizony. a munka majd korán reggeltől délig vár majd rám, aztán hazajövök és szenvedek B nélkül. holnap egy kis meccs, szurkolok, már régen láttam őt annyira vadnak, mint amilyen a pályán szokott lenni.
nincs erőm semmihez, mint mindig. kezd elfogyni belőlem minden írói hajlam.
itt van a fülemben a telefonom aprócska fülhallgatója, random hallgatom rajta a zenéket és eltévedek a gondolataim között. szomorú vagyok, mivel tartottam egy kisebbfaja értékátrendezést, szelektáltam pár emléket. az utóbbi időben túl sokat agyalok, már mások is mondták, de könyörgöm! néha nekem is lehet igazam, nem?
a barátok (kik?) most a kulcsfontosságú jelképek itten. rájöttem arra, hogy mit hogyan kellett volna, avagy kellene csinálnom. és hova jutottam? valószínűleg mindig az jön ki a végén, hogy flegma bunkó szar vagyok, de hát most mit lehet tenni? csúnya dolgok ezek. az én tetteim soha nem egészen egészségesek és normális gondolkodásmóddal történnek. amikor valamely nap ezen elgondolkodtam, megfordult a fejemben, hogy nem kellene ennyire szigorúnak lennem - de én szeretek szigorú lenni. aztán meg le van szarva minden. önmagamnak ez az összegzés szerintem elég. változtatni szeretnék
aztán meg lehet, hogy arra is rájövök majd, hogy minden évben megtörténik a nikolett-féle nagy, változtatási kényszer-hullám, aztán mi lesz belőle? a semmiség.
hú, de mély levegő! úgy látszik, a mindennapos, hét órán át tartó állás, munka, takarítás, talpig mocskos ruhában, az állandó fáradtság és csendben töltött agyalás megtette a hatását. 
kéne az életembe most valami, ami boldogságot okoz. például az, amikor az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy nagy, erős, vaskos és puha karok fogtak körül, éreztem egy ajkat a homlokomon, és azt hallottam: úgy szeretlek téged! vagy mint a véletlenszerű, nem várt mosoly a délután közepén. az, amikor a kezemben tartom majd a fizetésem vagy egy hirtelen ötlettől vezérelt bolond cselekedetet viszek végbe. esetleg olyan napok, amik egészen rólam szólnak majd. amikor beszállok az emeletes, fullextrás buszba, ami elrepít egyenesen angolországba. vagy, amikor kapok egy nem várt levelet, talán egy meghívást, és találkozom olyan emberekkel, akiket már régen láttam. de hát az élet ugyebár nem kívánságműsor!
mi volt a mai boldogság?
felkelni Buldózer mellett; a hideg levegő érzete, didergéssel tarkítva; az áfonyás somersby és a sültkrumpli salátával; a hasfájós nevetések és a családi, showder-klub szerű beszélgetések.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése