2012. szeptember 29., szombat

itthon vagyok, hazatértem a nagy Angliából... és nem egészen úgy sikerült a nap, ahogy ezt terveztem, avagy elképzeltem.
fura, hogy jó idő van, nem fúj a képembe a hideg, tengeri szél, hogy az út jobb oldalán kell menni, hogy az emberek már nem kedvesek, udvariasak és jól öltözöttek, hogy az utcán el lehet férni az emberektől, hogy tudom, hova megyek, nem pedig csak vakon bolyongok előre, hogy a zöld lámpák nem öt másodpercig tartanak, hogy itt az emberek értik, miről beszélünk, és nem röhöghetünk önfeledten senki képébe gonoszul. a dolgok visszatértek a megszokott kerékvágásba. csodás volt már megszabadulni a toastkenyértől, a matektanárnő lakótársi viszonyától, a kényelmetlen busztól, a mindennapos esőtől (amit azt hittem, szeretni fogok) és a temérdek turista idegesítő különböző nyelvű duruzsolásától.


2012. szeptember 17., hétfő

ma van a szülinapom, pom-pom.

2012. szeptember 16., vasárnap

várja, hogy a valóságot jelző kürtszó felharsan



amikor jöttem haza a buszon, a kedvenc mackósofőröm volt, és teljesítette azt a titkos kívánságom, amire már évek óta vágyok - lekapcsolta a villanyokat, majd az icipici lámpákat égve hagyta a csomagtároló fölött. és elmosolyodtam. tökéletes boldogság uralkodott abban a pillanatban rajtam. minden rendben volt, annak ellenére is, hogy az agyam kétségbeesetten próbált valami negatívumot találni. de nem sikerült. a beáramló hideg levegőt éreztem az arcomon, a bakancs kellemesen melegítette a lábamat, a fülemben szólt az elmaradhatatlan zene, még éreztem magam körül a medvekarokat, és a puszit az arcomon.
B szeret engem. és ez most mindent felülírt. azt meg pláne, hogy holnap ezer meg egy tantárgyból zaklatnak majd.

Anglia, nemsoká érkezem.

2012. szeptember 15., szombat

let the fire in your heart

nem vésztem el, csak átalakultam.
igen, igen- talán van benne valami igazi és különleges. változtam.
próbálok újult erővel visszatérni, de saját külön kis világ (magyarosan laptop) nélkül ez nem egészen kivitelezhető. az élet csodás kis bugyraiba eveztem ebben az eltelt két hónapban - mióta nélkülöztem a blog írását -, olyanokba, amikben talán még soha sem voltam ezelőtt.
eldöntöttem a kis fejemben pár dolgot és ezeket igyekszem totálisan betartani. ezek leginkább viselkedésbeli és emberkezelési feladatkák. aprócska dolgok, mégis lehet, hogy fontosak. ezek mellett arra is rájöttem, hogy vannak olyan dolgok, amiktől egyszerűen képtelen vagyok megválni. talán a befejezetlenségük miatt. vagy... fogalmam sincs. talán azért, mert az agyam nem akar engedelmeskedni nekem. gonosz agy.
gyorsan telnek a napok, az idő szalad. én pedig állok benne, két lábbal a földön, elhagytam a régi, aggodalmas és álmodozó lelkem, és egy realista, Karma-orientált valamivé váltam. 
most hasznavehetetlen vagyok. az álmosság mindig erősebb nálam, főleg egy egész napos hosszú séta után.

2012. szeptember 10., hétfő

névnap?!
ugyan, az mi?