2012. október 20., szombat

back for you


tegnap, ahogy hazafelé tartottam a buszon, megkönnyebbültem. nekidöntöttem a fejem az ablaknak és az élet nagy dolgairól gondolkodtam. meg arról, hogy mennyire jó túlesni a töridolgozaton, hogy megszabadultam minden gondtól és bajtól egy időre, hogy péntek volt, hogy már nem volt miért aggódnom, hogy ha hazaérek, levehetem a tizenöt centis magassarkút, betömhetek egy nagy tál kaját és fellélegezve hátradőlhetek. mert ugye akkor világszabadság volt. nyugalom és béke. figyeltem az előttem elhaladó rikító sárga levelű őszi fákat, a vele éles kontrasztban álló világoskék eget és hallgattam a fülemben dübörgő zenét. minden olyan jó volt akkor. az inspiráció csak úgy lengett engem körbe és körbe, minden gondtól mentes voltam és boldog. mert nem minden nap van az embernek egy rohanástól mentes délutánja, amikor semmivel sem kell foglalkoznia, csak hátradőlnie a székében és lenni. felfoghatatlan érzés volt, ahogy a jövőm tervezgettem mellette. nincs teljes homály, de azért mégis. kicsit elveszett vagyok ilyen téren. de talán egyszer megtérek.
az október huszonharmadikai ünnepség megindító volt csodás alakításokkal, de nem idézte fel a kellő emlékeket, amiket ez az ünnep generál. elgondolkodtatott azon, hogy valaha színész szerettem volna lenni és ezért mindenre hajlandó lettem volna. most pedig céltalanul bolyongok és tanulok, amit én sem értek.
este is buszoztam. hosszas ebaynézés és őrlődés után felkaptam a legmelegebb pulcsimat, rá a katonai dzsekimet, és elindultam. magabiztosan. szeretek a kivilágított városban sétálni. az agyam ilyenkor megindul, teóriákat és történeteket gyárt, átkreál régi gondolatokat és szárnyal. mindenkiben minden meglátok, és bölcs vagyok, kattantan. néha világmegváltóva szeretnék változni és gondolatban mindenki felé tornyosulok, és mindent megszemlélek és észreveszek.
pedig csak egy kis csepp vagyok a tengerben.
a parkban sétálva felkapott a mackó a hiperjárgánnyal (lila biciklijével) és megindultunk haza, a szokásos gyors tempóval. kenyérlángost sütött, a nadrágja kézlenyomatokban lisztes volt. elkényeztet engem a szakácstehetségével (is.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése