2012. október 6., szombat

i don't drink enough

fáradtság, bizsergő lábfej és rossz gyomor.
tegnap nem volt kedvem semmihez. vagyis volt, alapjában véve, csak közben nem is. mehettem volna több helyre is, elindultam, elkészültem, kivasaltam a hajam, befújtam magam a már lassan elfogyó rózsaszín parfümömmel és elsiettem a buszig. (közben rájöttem, hogy parfümök iránti konstans mániában szenvedek. ez már tuti. mindig megfognak újabb és újabb illatok, amiket be kell szereznem, képes vagyok egy illat iránt epekedni hetekig, majd amikor megveszem, annyit fújok belőlük magamra, ameddig menet közben illatfelhőt nem eregetek magam után.) odakint kellemes idő volt, nem is fáztam és nem is volt melegem, tökéletes volt minden, ahogy hangtalanul lépkedtem a sötétben. 
mire eldöntöttük, hogy mit is csináljunk este, egy órába telt, de Istennek hála, nem kaptam idegrohamot, még akkor sem, mikor megérkeztünk Buldiék háza elé, és ő az arcom fogva magyarázta nekem, hogy ő tudja jobban, mit is akarok én. a komoly nehézségek leküzdése és röhögés után Timivel és Gergővel kocsikáztunk, körözgettünk a városban, Buldi pedig az ablakból kifelé lógva szép szavakkal illette az embereket. miután a teszkóban beszereztük a kellő alapanyagokat, leültünk a Zagyvapartra és elfogyasztottuk őket, nagy beszélgetések közepette. most már komolyan tisztában vagyok azzal, hogy a mackó, akivel együtt töltöm az életem nyolcvan százalékát, kattant. (mellékesen megjegyezném, ki illene hozzám jobban, ha nem ő?) 
az este még több helyen jártunk, nem találkoztunk kellemetlen ismerősökkel, rengeteg embert öleltem meg, megismertem egy-két bolond srácot, és tudatosult bennem, hogy ezer éve nem voltam partizni.
a másnap délelőttöt egész nap Buldi pihe-puha ágyában töltöttem, és, felkészülni és megkapaszkodni - kaptam tőle ágyba-reggelit, forró teácskával! oly meghatott voltam, hogy az elképzelhetetlen, annak ellenére, hogy tettem pár aprócska célzást a dolog kivitelezésére, azelőtt. többször is elgondolkodtam már azon, hogy egy főnyereményt birtokolhatok a személyében, és mostanában ez az érzés egyre és egyre jobban kiélesedik bennem.
most pedig befészkelődök a szobámba, csinálok magamnak egy angol teát, és xfaktort nézek, német szavacskák tanulásával megspékelve.

és végre már meg kell vennem azt a régóta átított, ultramagas telitalpú cipellőt.
nem is beszélve egy fodrászról, ha már ezer meg egy ember zaklat.
meg az új ebay-rendelésemről
ezen felül egy csipkés pulcsi és pár szegecs beszerzéséről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése