2012. október 17., szerda

it is a secure place

nyugalom van. pedig nem kéne annak lennie, főleg nem abból az okból kifolyólag, hogy a pénteki nap szörnyű követelményei egyre és egyre közelegnek. meg mert tegnap felrakták az alsó fogszabályzómat. ami nem egy kellemes érzés, hogy szolidan fogalmazzak. a szám már sikoltozik ettől a sok gyalázattól és megpróbáltatástól, de a szépségért meg kell szenvedni.
Lana Del Rey van jelen a kis szobában, a szám sajog, és tanulnom kellene. kellene. de nincs kedvem. egy ilyen napot elrontani felesleges aggódással? nem, minek? igaz, hogy a délelőtt nagy részét azzal töltöttem, hogy az arcomra szorítottam a kezem és próbáltam legyűrni azt a fura, égető fájdalmat, de jó nap volt. akkor is, amikor a sálamba burkolózva, a katonai blézerem átfogva sétáltam a buszhoz, és már nem éreztem semmit. csak sütött a nap, kellemesen átmelegedtem a pulcsim alatt, a mackóm kezét fogtam, és hümmögésekkel kommunikáltam. rengeteg emberrel beszélgettem ma, remekeltem az iskolában és elfáradtam. legszívesebben kizárnék minden esetleges zavaró tényezőt és emberkét az életből, és egy temérdek túrórudival megpakolva bevonulnék az ágyamba. aztán aludnék. egy hatalmasat, hogy egy hétre kipihenhessem magam és újult erővel iramodhassak a világ felé. szerencsére az megy, hogy kilökjek olyasmiket, amiken nem kéne felidegesítenem magam. hamis indokokat és hamis vádakat, amiket kaptam egy személytől, akinek azt hittem, hogy fontos vagyok.
de hát, minden megy tovább. mit idegeskedjen az ember feleslegesen?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése