2012. október 29., hétfő

shorter

éles a kontraszt a fűzfák alatt

reggel nyolc órakor anya bejött a szobámba, és azzal keltett, hogy nézzek ki az ablakon. esett a hó. október huszonkilencedikén, esett a hó. kinevettem és visszafeküdtem aludni.
az első hó ugyanis mindig este esett az elmúlt négy évben itt. ez pedig hatalmas csalódást okozott nekem, mert szeretem ezt megünnepelni azzal, hogy kimegyek, melegen beöltözve, és végiggázolok a havon. most pedig már el is olvadt, latyakba borítva mindent.
a hajam eltűnt, és emiatt most rettentő mértékben szomorú vagyok. már nem fogják azt mondani, hogy úristen, mekkora már a hajad? hanem egyszerűen csak akkora lett, mint bárki másé. brühühü.
megint sül a kakaóscsiga, megint egyedül vagyok, és remélem, hogy ez este nem így lesz.
addig is olvasok egy kicsit, mert megtehetem. és mert a kedvemet fel kell dobni valahogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése