2012. október 23., kedd

we don't drink enough

tegnap felvettem egy farmeringet, egy dög miniszoknyát, fekete nejlonharisnyával, a magassarkú bakancsommal, bőrdzsekivel, ezüst ékszerekkel. magabiztos voltam és szépnek éreztem magam végre. Buldi kezét fogtam és határozottan lépkedtem vele a buszig. sötét volt, csillagos az ég, belőle áradt a meleg, az orromon pedig végigáramlott a friss levegő. a buszon koromsötét volt, mert a kedvenc sofőrünk, a mackó nem kapcsolta fel a lámpákat. mi leghátulra beültünk, mert menők voltunk és horrorteóriákat, elmebeteg képzelgéseket és mi-lenne-ha-történeteket kreáltunk, az előttünk lévő ülésre dőlve, Buldi karjára. elvetemült módon szeretem őt.

most pedig hatalmas, orbitális, leküzdhetetlen fáradtság uralkodik rajtam, egyszóval jellemezve: aú.
tegnap egy nagyobbfajta születésnapi zsúrocskán voltunk. nagyobbfajta embertömeggel, jöttmentekkel, barátságos idegenekkel, ismerősökkel, jobban megismert emberekkel, osztálytársakkal. a hangulat felfokozott volt, az italmennyiség korlátozott, az emberek tündérek, mindenki szeretett mindenkit. robbanás volt, az biztos.
haza Bhez Grépa meg Sipó kísértek, közben a drága férfiegyed hatalmas kiselőadást tartott nekünk, arról, hogy a nők mindig csak másokhoz akarnak alkalmazkodni és túl sokat foglalkoztat minket mások véleménye. olyan ésszerű és férfias érveket hozott fel, hogy egyet kellett vele értenem. próbálom megfogadni a tanácsait.
egész délután zabáltam és pizsamában ültem, és most az este tökéletlen megkoronázásaként eszek valamit (a változatosság kedvéért) és olvasom a catching fire-t.

egy kis cukiság a tegnapról a kedvenc puncimmal:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése