2012. november 4., vasárnap

egyveleg

írtam, aztán kitöröltem. hogy miért?
mert felesleges. ez az egész.
miért írok blogot? magamnak. azért, hogy később saját önös szórakoztatásom céljaképp visszaolvassam. hogy emlékezzek. de persze mindenre nem lehet. ez nem oly könnyű. néha azt kívánom, bárcsak az emlékezetemben az apró pillanatokat újra lehetne élni. megnyomnánk egy gombot, aztán jönne minden magától. újra, ugyanazokkal az érzésekkel és gondolatiságokkal.

október harmincegyedike, szerda.
Buldi a székemen ül és bámul a laptopba, míg öltözködöm. minden fekete a ruhák közül, amit véletlenszerűen kidobok az ágyra. minek erőltessem meg magam? én nem vagyok oly szép cicababa, mint mások. nekem elég egyszerű ruhatáram és nem határtalan kreativitásom van. bárcsak az lenne.
az éjszaka cica leszek. vagyis az akartam lenni. de elvetettem az ötletet. miért? értelme nincsen, hogy egy magyarok által nem ünnepelt estén kikenjem az arcom egy elvetemült, tömegmacskává. ígyhát lélekben vagyok az.
a szövetkabátom nem elég meleg. odakint hideg van. Buldi úgy néz ki, mint egy bérgyilkos és egy szökött rab keveréke a hatalmas szakállával és a fején lévő szürke sapkával. az egyességünk, miszerint ha levágatom a hajam, megszabadul a szakállától, idejétmúlt. én betartottam, ő még nem. de megteszi. kedden. jövő keddig úgy fog kinézni, mint egy elszabadult medve.
a buszon sötét van és csak mi vagyunk meg még talán két ember. be nem áll a szám, ő pedig kifelé bámul az ablakon, néha rám mosolyog és közbeszól valamit.
nem túl bőséges.
átvert, mert azt mondta, tönkrement a mercédesz (a lila biciklije), és nevet, amikor elmegyek a biciklitároló mellett, ahol ott figyel a tökéletes bicikli.
hazaszáguldunk.érdektelen dolgokról beszélünk, arról, hogyan támad meg minket az egyik kirakatban álló hófehér arcú próbababa, és hogyan indul meg felénk az autókereskedés varázslatos autótömege.
megérkeznek a többiek, pálinkát iszunk, a borzasztóbb fajtából. nem ígérkezik jó estének, mégis az lesz.
Timivel kesudiót eszünk, nézzük az érdekfeszítő műsorokat. nevetünk, mert bolondok vagyunk. be nem áll a szánk, és megosztok vele olyan dolgokat, amiket nem is gondoltam volna. 
szeretem őt.
előttünk a három srác megy, mi pedig hátul baktatunk a nyomukban, és a csípős szélben mindent megbeszélünk, amit csak lehet. a szövetkabát még mindig nem elég meleg.
rengetegen vannak a partin, be sem férünk talán. rengeteg emberrel beszélgetek, még meglepőekkel is, mert bátor vagyok, és magabiztos. mindenkit ismerek. mindenkire mosolygok, pacsizok, örülök nekik, puszit kapnak és megölelem őket.
jó este volt. bolondok voltunk. Buldi felkapott, megpörgetett, és szívtipró csókot adott. 

november 1, csütörtök.
elázom az esőben, ahogy a magassarkúmban rohanok a buszmegállóba. alig vannak emberek, az ég szürke. fúj a szél, és a vártnál előbb, negyed órával odaérek. 
a buszon cigiszag van, amikor felmegyek. a sofőr haja kócos, a szemei beesettek. a mögöttem lépkedő srácnak is cigiszaga van. mindenkinek. egyedül nekem rózsaszín a tüdőm.
elmegyek leghátra, mert mindig a bal oldalt lévő, utolsóelőtti ülésben ülök az ablak mellett. zenét hallgatok és relaxálok. a gondolatok elkavarodnak.
délután egykor egy kis suzukiban összepréselődve ülünk és megyünk a temetőbe. kevesen vannak, mert esik az eső. megható és szomorú a hangulat, de nem olyan, mint minden évben szokott. apa nincs itt, messzi münchenben tartózkodik. minden más így. rossz.
fél óra alatt vizes leszek. csurog a hajamból a víz és végigfolyik az arcomon. nem jó, de eltűröm.
hazaérve megeszek két zacskó cheetoscsipszet és elzárkózom a világtól egy kicsit.
a gyomrom valami gonosz módon állandóan üresbe váltott, és nem kívánt semmi ételt. megettem három almát, megittam két liter málnaszörpöt, és semmi.

november 2, péntek.
délután négykor bemegyek Buldihoz. elmenekülök egy családi veszekedés elöl, dühös vagyok az öcsémre és sírok, random időpontokban egész este. de hát ez megszokott. a sírás csak egy kis extra tűzerő a női hormonok többlete miatt. Buldózer megölelget, és a fura, édes hangján azt mondja: jaaj. most veled vagyok. ilyenkor nincs semmi baj.
jó vele lenni. ilyenkor tényleg nincs semmi baj. megvéd. szeret. vigyáz rám.
összeveszünk egy kicsit, mert hisztis vagyok. de nem gondoljuk komolyan. túrórudit eszünk, összebújunk az ágyon, lehetetlen pózokban, vakargatom a hátát. rendelünk gyrost, amitől kipukkad és magatehetetlenül fekszik az ágyon. én meg pattogok körülötte és kinevetem. ezért nem érdemes megenni az én fennmaradó adagomat. 
felvidulok. voiceot, family guyt nézünk, kommentálunk. aztán rám néz, és kitalálja, hogy az oroszlánkirály tökéletes választás lenne. 
szívtipró csókot kapok, megint, mielőtt elaludnék. ehelyett elalélok a nagy medve karjaiban.
ő a legjobb, akit valaha kaptam. cáfolhatatlan.
azt mondta, sokáig szeretne még engem a magáénak tudni.
beleegyeztem.

ezt kellett volna megennem.
egyedül.
nem ment.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése