2012. november 17., szombat

explode

egy lassú és unalmas nap után egyedül vagyok.
Buldinál keltem fel. az ágya, amit egyébként utálok, most szokatlan módon kényelmesnek minősült. hatalmas takarók ontották magukból a meleget, minden tökéletesen puha és kellemes volt, mellettem pedig egy nagy medve szuszogott a radiátortestével. egy tökéletes reggelnek indult. ő lassan kikászálódott az ágyból, én pedig ottmaradtam és tovább aludtam, szokás szerint el nem mozdulva az ágyból egészen tizenegy óráig.
hozott nekem lángost teával. az volt a reggel csúcspontja. 
a telefonom csörgésére, gyors felöltözés után már azután fél órával a kocsiban ültem, és hazafelé tartottam. beletörődtem abba, hogy jogsim sem lesz még csak az egyetemi éveim után, és tulajdonképpen elkeseredtem. néztem ki a kocsiablakon, angry birdsöztem és az unalmas mindennapok átlagossága fogadott a szobámba érve. azóta ki sem mozdultam a házból. gondolkodtam és bambultam, ez volt a tökéletes nap. izgalomhiány, embertársak, az bizony. 
az élet jól alakul mostanában, a táltos energiáimtól szárnyalok, ismeretlen okból kifolyólag. fura dolgok történnek. teljesen megváltozott minden és közben pedig nem. 
és csak várok és várok valamire, de fogalmam sincs, hogy mire. ez az, amit észrevettem. talán attól félek, hogy most, hogy minden ennyire jó, majd előugrik valami gonosz az ismeretlen sötétségből és az orrom alá dörgöli, hogy ez bizony nem lehetséges hosszútávon. 
csak panaszkodom itt. ez a blog már nem olyan, mint régen volt. már egyáltalán nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése