2013. január 16., szerda

Es ist nur normal

sokat agyalok, újonnan ez nőtte ki magát a legfőbb hobbimmá. szeretek teóriákat gyártani a véget nem érő gondolatokból, amik sorra űzik egymást az agyamban. van köztük sok átlagos, bűnös, merengő, terveket szövő, szárnyalásokat kreáló mi-lenne-ha-gondolat, és olyan ami még csak említésre sem érdemes. erre a legtökéletesebb helyek a busz kényelmes ülései, és az iskola monoton padjai.
ma eseménydús nap volt és nem is voltam az egyedüllétbe burkolózva. de az egész napot a fáradtság és a gyengeség árnyékolta be. semmi erőm nem volt, és küzdöttem az iránt, hogy ébren maradjak. bárcsak hosszabbak lennének a napok! 
olyan sok a kívánság. túl sok is.
a megfogalmazhatatlan és nem egészen közzétehető gondolatok pedig csak gyarapodnak az agyamban. annyi mindent le lehetne írni. 
még mindig él bennem az elhatározás, hogy egyszerűen csak leülök beszélgetni egy viszonylag ismeretlennel, és elmesélek neki mindent, ami az én nagy tragédiám, gondom, bajom. annyira egyszerű lenne.
talán mint Angliában, amikor a fújó szélben ültünk kint a Temze partján, sötét volt, nem láttunk semmit, csak a cigaretta égett, pringles-t ettünk, hallgattuk a folyó és a tenger találkozásának hullámainak hangját, amint a partot súrolták, és az élet hatalmas dolgairól beszéltünk.
úgy visszamennék abba a gondtalan állapotba, Angliába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése