2013. február 28., csütörtök

fura egy szituáció áll fenn. megtapasztaltam már eddig kétszer, de még mindig új és mindig kétségbeejtő.
nem tudom, hogy mit kéne tenni.

2013. február 26., kedd

na, mibe keveredtél már megint, Nikike?

2013. február 25., hétfő

nem értem, hogy miért érdemlem ezt, de nem baj, elviselem
:)

2013. február 24., vasárnap

az este drum and bass hallgatásból és hatalmas nosztalgiázásból áll. a szomorkodás egyre nagyobb teret nyer, és már ez borzasztó állapotokat kezd előidézni. nem szeretek szomorú lenni. gyűlöletes és megtagadni való érzés. pedig egyszerűen csak erőt kellene vennem magamon, venni egy mély levegőt és ellökni a szürke ködöt.
de most mindent félbehagyok. mert nem érdemlem meg, hogy szomorú legyek.
hátradőlök a székemen, csendben leszek, a fight clubot nézem, a mindenkori kedvenc filmemet, és reménykedem valami ismeretlenben.
nem tudom, miben.

2013. február 23., szombat

egy kis örömöt néha én is megérdemlek.

in a new perspective

Nikolett halkan és nyugodtan csücsül az íróasztalnál, bámul ki a fejéből és csend honol felette. lepörgeti a fejében az elmúlt napok történéseit, dolgokat, cselekedeteket, tetteket. meg azt is, mit hogyan kellett volna és hogyan nem. ez már egy bevett szokás a fejében, hogy átgondol mindent alaposan és új teóriákat gyárt magának, ezzel jelentősen túlbonyolítva az amúgy szimpla és teljesen egyszerű helyzetet.
lehetne magára büszke. erős volt a héten. próbált eredményes lenni és teljesíteni. sikerült, lehet mondani. nem sírt minden este, megfogadta magának, hogy nem szabad. sikerült. leküzdte magában a feltörő érzelmeket és letuszkolta őket a mélybe. mert azok az érzelmek gonoszak voltak és nem megemlítésre méltóak. elhatározta, hogy megembereli magát és kemény lesz. hát, ez többé kevésbé megvalósult. de a gondolkodás még mindig konstans, ugyanabban a helyzetben állapodott meg. 
a sikerek az angol terén is folytatódtak, legalább maga számára. mert nikolett egyre eltökéltebb ezzel kapcsolatban, egyre biztosabb a jövő alakulásában és a célokat sorra tűzi ki maga elé. néha kell valami, amit várhatunk. ami erőt ad, és biztatást, hogy mennyire örülünk majd, amikor eljön és van mire várni. éltet.

a tegnapi nap erőteljes mosolyfakasztó hatást gyakorol rá. a legfőbb örömforrás a sarkon dugiban megivott apró csutora-vodka volt, aminek íze nem is volt olyan gusztustalan, mint amilyennek gondolták, emellett a sok új ember megismerése, olyan felsőbb évesekkel való beszélgetések, akikre életében nem gondolt volna. a meglepetés, hogy ők igenis jófejek, letaglózó volt. a pizza ittasan elfogyasztva is érdekes tapasztalatokhoz vezetett, és szétosztogatási kedvhez. (ittasan mindent osztogatni kell, mindenkit szeretni és mindenkit megölelni.)
de minden jól alakult. csodásan. a vártnál jobban, pozitívan. 
meg kell hagyni, a léleknek jót tesz a társaság, a felszabadultság, na meg a sok vodka. mert a vodka a barátunk, akkor is, ha a egy idő után szeretne kiszabadulni belőlünk.

most didergés van, apró lélegzetvételek, vágyakozás és egy csipet szomorúság, Mademoiselle Ricci illatköntösbe burkolózva. csodálatos szombat este, a mai lejárt lábas aréna plázás nap után, embertömkeleggel megspékelve, ruhák utáni epekedés és nyálcsorgatás után. 
azt kívánom, bárcsak varázsló lehetnék. csak öt percre. 3 darab varázslat tökéletesen elég lenne, hogy rendbe tegyem a mostanában elcsépelt érzelmi életem. csak erre kellene.
de hát az élet nem lenne élet, ha minden ilyen egyszerű lenne.

2013. február 22., péntek

a legszomorúbb az, hogy már elértem ahhoz a ponthoz, hogy érzem, nem tartozom már hozzá.
és ez fura.
és fáj.

2013. február 21., csütörtök



my motto < 3
tomorrow continues what I started last Friday!

2013. február 20., szerda

And we just go in circles



Friday night made me forget everything. Who I am, what I supposed to do, or not, what I should belive, or whether I need to care. I was released, became totally crazy, my emotions came out of control. I did what I wanted, while I was drinking, drinking, and drinking. (Too much drinking then killed my brain cells, but that's an other story) Stupid things were committed, without any kind of regret, yes, I was a fool, who went astray, but who cares? Sometimes you have to get rid of your struggles and worries, release your pain and deal with only yourself, say fuck you to the world.
At least at that time everything was in order and  went the way I wanted (for a while, till vodka interrupted.) Most importantly - I didn't think, I just lived. And this was what I actually wanted through the whole time.
Life is so much better when there is no consequence of what you do.

What a shame we all became
So fragile broken strings
A memory remains
Just a  tiny spark

Now I am sitting in my room desperately and the world is fading. Constant sadness plays the role in the everyday happenings. Sometimes it is hidden with laughs temporaly, but unfortunately, just for a little interval. I am always thinking and making theories. It relieves me for a while, but after that I wake up and realize, these are only dreams which won't come true, and I am only in the average, disappointing, lethargic present. I would be able to give everything in order to make it gone. I want to be even-minded, evaluated, happy and full again.
No matter how many days pass, I can't seem to get over, I am stucked on a place where my soul tries to find its lost other half. 
So fucking tragic.
But it is the sad truth - that everything what happened can not influence my views.
I miss that asshole with all my heart.

2013. február 15., péntek

my relationship reached FUCK YOU status.
I am happy to announce that I have been fooled for an unknown time.
what a nice thing to know.
now I feel ridiculed and overly dissapointed.
but tonight...
we will go crazy and drink a truck of vodka.

2013. február 13., szerda

Olvastam az Ivan Iljics halálát, és rájöttem, hogy a történet akár az enyém is lehetne, abból a szempontból, hogy nem képes felfogni, hogy mi történik vele, pedig tudatában van. Minden gondolat annyira beüt. Annyira igazak, pedig nem szeretem ezt a groteszk orosz irodalmat, amiben mindenki szomorú és mindenki meghal és mindenki szenved. De mégis így van, és Ivan Iljics halála olyan, mint az én szerelmem elvesztése, és az agyam által felfogott dolgok összessége. 
Csak én túllépek rajta és nem halok bele, miért halnék.
"Ivan Iljics tudta, hogy haldoklik, és kétségbe volt esve. Lelke mélyén tudta, hogy haldoklik, de nemcsak hogy nem szokott hozzá a gondolathoz: egyszerűen nem értette, nem volt képes felfogni, hogy ez lehetséges." Logikai úton próbálta levezetni, de ezt is képtelenségnek érezte, hiszen ha meg kellene halnia, akkor nyilván már kezdettől fogva tudatában lett volna ennek, és egy belső hang megsúgta volna neki, de ilyenről szó sem volt. Mindent megtett, hogy a rémisztő gondolatokat elhessegesse magától, ne gondoljon rá. De erre nem volt képes. Minduntalan eszébe jutottak. Már a tárgyalásokon sem volt a régi, időnkét elkalandozott a figyelme, saját egészségi állapotáról gondolkodott, a tárgyalás vezetésében alapvető hibákat ejtett. "... azzal a lesújtó tudattal ment haza, hogy már nem úgy van, mint régen, bírói hivatása nem takarja el előle azt, amiről nem akar tudni, bírói kötelességével sem képes tőle megszabadulni."

Ma minden ellenem játszott, rájöttem, hogy átvertek, hogy hiábavaló volt az utóbbi egyheti szenvedésem, és most csak dühös vagyok és csalódott, ezen kívül indulatokkal teli. Délután alaposan kisírtam magam. De majd holnap megváltozik minden, eltűnik a pici semlegesség, és megint egy darab meggyűrt papír leszek, aki bármelyik pillanatban elsírhatja magát, mert annyi mindent nem tud és már annyi mindent nem érezhet, annyi mindent vettek el tőle, eltűnt a mézesmadzag. Hiábavaló a dolog, teljességével. 
Megszűnt, elmúlt, vége, the end, fin, ende, satöbbi.
Utálom, hogy árnyéka vagyok önmagamnak.


The situation worsened. I believe, or don't know. I think I can't really be sure even in myself. I am a freak, a dancer on a very thin ice. I try not to give up, I am a fighter, a strong person - but not strong enough to stand alone.
I am sure, I will fucking hate this valentine's day. But on the other hand, I can clearly remember, how we organised what we will do on this day, three weeks ago.

2013. február 11., hétfő

I have a fucked up desire in myself. I always ask myself questions, what is it and why it can't be deleted? Everything would be than so much easier. I realized that I have a kink in myself. Something that cannot be only repealed. That something has a snug in my mind, which is entrenched, and not able to move. This is a funny feeling. I need someone to make me free and let my mind to fly and leave this desperate and ridiculous status.

suttogó remény halk lépteit elnyeli a némaság


I had a great day today. Oddly, after two weeks of constant struggling and sadness. I think I deserve it from Karma. I don't know why you were/are so rude to me, dear, but I keep trying to be good to others and to myself just to get your kindness. You dominate my life.
Today things happened the way I wanted. I had nothing to worry about, I recieved a wonderful 5 from Physics, I gave a presentation from English, which also became 5, so my day in the school was in order.
I was released, I laughed, chuckled about goofy jokes, made dreams and thoughts, created plans (which I am not sure about weather they will work or not), I felt pretty, but the most worth mentioning thing is that finally I wasn't even sad.
Of course, in the afternoons I also feel alone,  but I am always trying to be positive. I realized what makes sense and what doesn't. I should not suffer.
I should be creative!
And now I am happily enlightened.


at the moment
*listening kiscsillag
*pink cloud everywhere
*ed hardy smell
*black tee, black pants, black everything
*lost hope, desire and dreams instead.
*need sex.
*need his muscles, half smile, hair on his face, soft and full lips.
*goosebumps
*my phone smells like cigarette(?!)
BUT WHO THE FUCK CARES :)

2013. február 10., vasárnap

elég sokmindent elmond a lelki állapotomról :D


I am fucking alone
this is the only thing I can say.


ADY ENDRE: ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

2013. február 9., szombat

My sweet Muhi másolta ezt be nekem, az előbb.
sajnálatos módon egyet kell értenünk ezzel a valentin-nap dologgal ebben a csodás kettőezer-tizenhármas évben.

- Az iskolának most hangulatjavításra van szüksége. Borítsuk a feledés fátylát az előző félévre!
Most nem mondok többet, de azt hiszem, tudom a megoldást...
Azzal újra megdörgölte az orrát, és elvitorlázott. Lockhart hangulatjavító tervének mibenlétére
február tizennegyedikén, a reggelinél derült fény. Az előző esti elhúzódott kviddicsedzés miatt
Harry nem sokat aludt az éjjel, és késve ért le a nagyterembe. Mikor belépett, egy pillanatig azt hitte,
hogy eltévesztette az ajtót.
A terem összes falát élénkrózsaszín virágok borították, s a tetejébe a sápadtkék ég mennyezetről
szív alakú konfettik hullottak alá. Harry a griffendélesek asztalához sietett, és leült a méla undorral
gubbasztó Ron meg a kuncogós kedvű Hermione közé.
- Mi van itt? - kérdezte barátait, miközben megtisztította szalonnáját a konfettitől.
Ron némán a tanári asztal felé bökött. Annyira undorodott, hogy még beszélni se volt kedve.
Lockhart a díszítéshez illő rikító rózsaszín talárban állt az asztal mögött, és integetve csendet kért.
Két oldalán tanárkollégái szobormerev arccal ültek. Harry jól látta, amint McGalagony orcáján
megfeszült egy izom. Piton úgy festett, mintha valaki megitatott volna vele egy nagy bögre Pótcsont-
Rapidot.
- Boldog Bálint-napot! - harsogta Lockhart. - Egyúttal köszönet annak a negyvenhat barátomnak,
akik máris elküldték nekem üdvözlőlapjukat! Nos, igen, bátorkodtam megszervezni ezt a
kis meglepetést mindnyájatoknak - és ezzel még nincs vége!
Lockhart tapsolt egyet, mire kinyílt az ajtó, és tucatnyi mogorva képű törpe masírozott be a
terembe. Nem is akármilyen törpék voltak - Lockhart valamennyit felszerelte kis aranyszárnyakkal
és hárfával.
- Ezek az én kedves kis postás Cupidóim! - jelentette be sugárzó mosollyal a tanár. - Ma
egész nap az iskolát fogják járni, és kézbesítik a Bálint-napi üdvözleteiteket. És még ez se minden!
Biztos vagyok benne, hogy kollégáim is szívesen kiveszik a részüket a mókából. Kérjétek meg Piton
professzort, hogy mutassa meg, hogyan kell szeretetszirupot keverni! És ha már itt tartunk, a ravasz
öreg Flitwick professzor többet tud a bájolgásbűbájokról, mint bármelyik varázsló széles e világon!
Flitwick professzor kezébe temette arcát, Piton képén pedig az az ígéret tükröződött, hogy
mérget fog itatni a szeretetszirup legelső igénylőjével.



Life goes on. At least it tries. I should respect its persistence. But unfortunately mine has gone away somewhere.
Days and nights are all the same - I am trying to focus on unnecessary things and distract my thoughts from him. (It's another issue that it hasn't worked yet.) My big monolouge from yesterday has not brought any success. I should have known that.
I realized what is the most sorrowful part of my current life - being unloved. I need someone (of course, him) next to me. I need hugs, kisses, funny stories, laugh, cuddling. I miss everything we did. Being alone is not for me, if I do not feel that I belong to somebody. It is a funny feeling. I remember, this time two weeks ago we were sitting together in my bed and watching some buggy film in the TV. 
And now, I feel that I am completely alone.
I wish that situation to be ended. I want to be happy, carefee and loved again.
If only it would be easier.
Szilvi said something that stucked in my head. She has the point: I like watching sad and soul touching films. Then I feel like their destiny and life are much worse than mine. And then I'm glad.

I am going to write again. I will create my own old world for myself, where I could be God and my main character at the same time. Where those things happen I want.
Just to forget  my life a little bit.
You can be sure, I will build myself up. But before being full again I need some time to recover and heal my scars on my heart. But then, I will be strong and smile broadly.

2013. február 8., péntek

So, English comes over again. To avoid the undesirable.
I have read an inspirational article here - which had a great impact on me and inspired my totally fucked up and lost, misguided Friday night. It states so many useful advice and tips to survive or to keep up, whatever goes, that I realized, I shouldn't be such a miserable and jerky shit, like I behave now. I should find my own self confidence and my old self esteem, that unfortunately went away. somewhere.. and I am not able to find that. 
But I have a picture of myself in my head which I will reach WHATEVER happens. and then, I won't care who likes it and who doesn't.
It is true, that I have my own heartbreaking story. Those ones, who never experienced such a thing before cannot understand what goes in my head and in my mind. I constantly feel like being neglected, forgotten and I have no more hope in my coming future. Everything became so pointless and unnecessary. 
I just sat here some minutes ago, leaning to my desk and cried. I have a huge pain in myself, and I feel like I can't deal with it. There is no matter and it does not make any sense. But then the following thoughts appeared in my mind: that do not worry, Niki, it will go away sometime. You don't know exactly when, but it will, and you will be the happy and self comfident person again you were two weeks ago, and your heart will be full again. There will be a gap in it, but you will heal the scars and you will be over. It does not matter that he was the best you could imagine for yourself. He left you, and let you down. 
You had the most beautiful time of your life with him, and you miss every kind of actions and deeds you did, but they are sorrowfully only memories. And memories do not change, only people do.
You have to be strong enough to stand, whatever happens. It is the order of the life - someones loves you and then leaves. Like The Fray sings - in the end everyone ends up alone. You too.
You know, you will be sad and distressed for a long interval, and you will miss him in every time and think about him all day long, because you still have a little hope that things will became, in a short time, like they were. But it has a really low percentage. 
It is better to remember the happy things. 
I keep telling these things to myself just to make my life a little better, but I can't really believe it. I know, I am the most hopeless and desperate creature of God, but I just keep asking questions, like why. Why do I deserve to be alone? I try to live my life in a good way, help others and trying to be nice to everyone, even with those ones who doesn't deserve.
I just want to save my soul from being broken and alone. You know, from that kind of feeling you experience, when you are in the most deeper peroid of your current life happenings.
I suppose, my struggle and fight for him is completely useless.
I just want to believe, that he will regret everything and realize that he was wrong.
And then, everything will change. Or not. Because he is the most stubborn and wayward person I know. But you know what? I do not actually now what to believe.
I try to smile and fight for him, if it is useful. If not... then, I do not have any kind of plan.
But I know, that I won't be the person who I was before. These happenings changed the way how I interpret  situations and it will never be the same.
I want him back, it is the fact, and I am able to to everything for that aim.

Now I make my pizza, beacause I DESERVE a tasty and yummi food like that after a long suffering, which did not even end.
    
már megint hétvége. mit is tartogat?
semmit.
egyedüllétet és magányosságot, amikor beindul az a gonosz gondolkodás, teóriákat gyártok, feltételeket, helyzeteket, ki nem mondott gondolatokat.
az unalom és a bánat maga.
még csak az sem tudja feldobni a délutánt, hogy hétágra süt a nap, és közeledik a tavasz.

2013. február 7., csütörtök

a fighter never stops, not even when she needs to.

hihetetlenül hiányzik nekem. hogy mennyire, arra szavak nincsenek. nem fordul elő olyan nap, hogy ne jutna eszembe. 
ha visszaforgathatnám az időt, gondolkodás nélkül megtenném és kiélveznék minden egyes pillanatot, amit vele tölthetek.

de sajnos ez van, Nikolett.
ehhez kell most hozzászoknod.

... Szebb világot vártam,
de mindhiába.
Teljfeles hajnalban, játszik az éj
Visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél
Itt leszek, ha elmúlik a tél
Majd itt leszek, ha elmúlik a tél.


előre, előre
felkelve elesni
fürkésző szemekkel szívedet keresni.

2013. február 4., hétfő

hihetetlenül szeretném őt.
arra nincsenek szavak.

2013. február 3., vasárnap

be wise.

nem tudom, te belegondoltál-e már, milyen egyedül lenni. mennyi mindent elveszítesz és ott toporogsz hirtelen egyedül.
volt-nincs.
és csak állsz és nézel magad elé, hogy mi történik.
mi történhet.
mik tűnnek el az életedből.
lehet, hogy hozzászoktál, és már belevéste az a kis szokás a mindennapokba magát, de ha egyszer eltűnik, akkor jössz rá, hogy mennyit is ért neked minden kis dolog, tett, amit már nem csinálhatsz.
nem érezhetsz.

2013. február 2., szombat

KEEP CALM 
AND DRINK VODKA

ütött
:D