2013. február 23., szombat

in a new perspective

Nikolett halkan és nyugodtan csücsül az íróasztalnál, bámul ki a fejéből és csend honol felette. lepörgeti a fejében az elmúlt napok történéseit, dolgokat, cselekedeteket, tetteket. meg azt is, mit hogyan kellett volna és hogyan nem. ez már egy bevett szokás a fejében, hogy átgondol mindent alaposan és új teóriákat gyárt magának, ezzel jelentősen túlbonyolítva az amúgy szimpla és teljesen egyszerű helyzetet.
lehetne magára büszke. erős volt a héten. próbált eredményes lenni és teljesíteni. sikerült, lehet mondani. nem sírt minden este, megfogadta magának, hogy nem szabad. sikerült. leküzdte magában a feltörő érzelmeket és letuszkolta őket a mélybe. mert azok az érzelmek gonoszak voltak és nem megemlítésre méltóak. elhatározta, hogy megembereli magát és kemény lesz. hát, ez többé kevésbé megvalósult. de a gondolkodás még mindig konstans, ugyanabban a helyzetben állapodott meg. 
a sikerek az angol terén is folytatódtak, legalább maga számára. mert nikolett egyre eltökéltebb ezzel kapcsolatban, egyre biztosabb a jövő alakulásában és a célokat sorra tűzi ki maga elé. néha kell valami, amit várhatunk. ami erőt ad, és biztatást, hogy mennyire örülünk majd, amikor eljön és van mire várni. éltet.

a tegnapi nap erőteljes mosolyfakasztó hatást gyakorol rá. a legfőbb örömforrás a sarkon dugiban megivott apró csutora-vodka volt, aminek íze nem is volt olyan gusztustalan, mint amilyennek gondolták, emellett a sok új ember megismerése, olyan felsőbb évesekkel való beszélgetések, akikre életében nem gondolt volna. a meglepetés, hogy ők igenis jófejek, letaglózó volt. a pizza ittasan elfogyasztva is érdekes tapasztalatokhoz vezetett, és szétosztogatási kedvhez. (ittasan mindent osztogatni kell, mindenkit szeretni és mindenkit megölelni.)
de minden jól alakult. csodásan. a vártnál jobban, pozitívan. 
meg kell hagyni, a léleknek jót tesz a társaság, a felszabadultság, na meg a sok vodka. mert a vodka a barátunk, akkor is, ha a egy idő után szeretne kiszabadulni belőlünk.

most didergés van, apró lélegzetvételek, vágyakozás és egy csipet szomorúság, Mademoiselle Ricci illatköntösbe burkolózva. csodálatos szombat este, a mai lejárt lábas aréna plázás nap után, embertömkeleggel megspékelve, ruhák utáni epekedés és nyálcsorgatás után. 
azt kívánom, bárcsak varázsló lehetnék. csak öt percre. 3 darab varázslat tökéletesen elég lenne, hogy rendbe tegyem a mostanában elcsépelt érzelmi életem. csak erre kellene.
de hát az élet nem lenne élet, ha minden ilyen egyszerű lenne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése