2013. február 13., szerda

Olvastam az Ivan Iljics halálát, és rájöttem, hogy a történet akár az enyém is lehetne, abból a szempontból, hogy nem képes felfogni, hogy mi történik vele, pedig tudatában van. Minden gondolat annyira beüt. Annyira igazak, pedig nem szeretem ezt a groteszk orosz irodalmat, amiben mindenki szomorú és mindenki meghal és mindenki szenved. De mégis így van, és Ivan Iljics halála olyan, mint az én szerelmem elvesztése, és az agyam által felfogott dolgok összessége. 
Csak én túllépek rajta és nem halok bele, miért halnék.
"Ivan Iljics tudta, hogy haldoklik, és kétségbe volt esve. Lelke mélyén tudta, hogy haldoklik, de nemcsak hogy nem szokott hozzá a gondolathoz: egyszerűen nem értette, nem volt képes felfogni, hogy ez lehetséges." Logikai úton próbálta levezetni, de ezt is képtelenségnek érezte, hiszen ha meg kellene halnia, akkor nyilván már kezdettől fogva tudatában lett volna ennek, és egy belső hang megsúgta volna neki, de ilyenről szó sem volt. Mindent megtett, hogy a rémisztő gondolatokat elhessegesse magától, ne gondoljon rá. De erre nem volt képes. Minduntalan eszébe jutottak. Már a tárgyalásokon sem volt a régi, időnkét elkalandozott a figyelme, saját egészségi állapotáról gondolkodott, a tárgyalás vezetésében alapvető hibákat ejtett. "... azzal a lesújtó tudattal ment haza, hogy már nem úgy van, mint régen, bírói hivatása nem takarja el előle azt, amiről nem akar tudni, bírói kötelességével sem képes tőle megszabadulni."

Ma minden ellenem játszott, rájöttem, hogy átvertek, hogy hiábavaló volt az utóbbi egyheti szenvedésem, és most csak dühös vagyok és csalódott, ezen kívül indulatokkal teli. Délután alaposan kisírtam magam. De majd holnap megváltozik minden, eltűnik a pici semlegesség, és megint egy darab meggyűrt papír leszek, aki bármelyik pillanatban elsírhatja magát, mert annyi mindent nem tud és már annyi mindent nem érezhet, annyi mindent vettek el tőle, eltűnt a mézesmadzag. Hiábavaló a dolog, teljességével. 
Megszűnt, elmúlt, vége, the end, fin, ende, satöbbi.
Utálom, hogy árnyéka vagyok önmagamnak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése