2013. március 28., csütörtök

2013. március 25., hétfő


you will be mine in a short time

2013. március 24., vasárnap

erősnek kell most lenni!
küzdeni
nem feladni

2013. március 23., szombat

továbbmennék, veled mennék tovább

végeláthatatlan töritanulás, hajlott hát, szörnyülködő csigolyák, remegő kezek, és miegymás. a teám már rég kihűlt mellettem, időm sem volt meginni. úgy döntöttem, szünetet tartok, felállok a szétült párnámról és veszek egy mély levegőt. utálom ezt a hétvégét, ezt határozottan ki lehet jelenteni.
tegnap ismét vele voltam. ez jelentette a napban a legnagyobb pozitívumot. szeretek vele lenni. megnyugvást biztosít, sírva nevetek, képtelenség levakarni a mosolyt az arcomról közben. úgy érzem magam, mintha a saját férfi valómmal társalognék. ő különleges, más, mint a többiek. elképzelem a jövőt, gondolkodom róla, és rájövök, hogy én ezt egyre jobban akarom. 
már nem félek tőle.
és én csak várok és várok, ahelyett, hogy a kezembe venném az irányítást és cselekednék.

ő olyan kibaszott különleges.

2013. március 21., csütörtök

John Malkovic

rare self-shot
történelemtől, esőszakadástól, sötétségtől, nyugtalanságtól túlfűtött unalmas csütörtöki nap. sok a kétségbeesés az elkövetkező történelemvizsgával kapcsolatban, aminek napja egyre és egyre közeleg, a tudásom pedig ebben az arányban alig akar gyarapodni.
nagy levegővétel, minden sutba dobása. mindent túlélünk, mindent átvészelek, ennyi az egész.
milyen ironikus, hogy akkor vagyok teli tengernyi gondolattal, amikor ezeknek kivetítésére semmiféle alkalom nem adódik. most a gondolatok csak úgy szállnának, a szavak a képernyőre szorgosan kerülnének. a kreativitás azonban egészen behatárolt.
ma jó napom volt. mostanában egyre több ilyenben van részem, amikor csak önfeledten mosolygok, nem törődöm semmivel, csak élek, nevetek és hagyom, hadd történjen, aminek történnie kell.
a holnap ilyenkort akarom. most. tekerjünk szépen előre az időben, és ne foglalkozzunk a kimaradó intervallummal!

2013. március 20., szerda

today
would be the one year anniversary.
I had such a beautiful dream.
I wish it came true.

it's like I'm sleepwalking

This is how I can express all of my confused feelings


like he did clearly.

decided to write in english. if it is better. if not - it fades away without reading, slowly. and I won't care. this is what I want now.
i know, this music is not like me. but recently, life has got into a strange path, without any kind of connections. and in the middle stands a boy.
a man. 
what else could?
i feel like being constantly enchanted. 
he has such a great impact on me, like nobody had before. so strange, that it has no chance of  formulating correct ideas.
my feelings resemble to a rollercoaster. once I have an in-depth discussion with him, then I sit leaning to the wall in the shower, absorbed in thoughts, staring in front of me, with an emotionless expression on my face.
the only question is the big, regularly mentioned why.
why I can't be happy, satisfied and shut the fuck up?
the feelings in me are like a stormy sea. I can't decide what should I do. the ideal solution could be accepting the situation and living up all the emotions, drifting with the flow.
such an interesting scene, which on the other hand makes me smile and awakens me to a couple of things.
without him everything would be so boring, so simple, so lonely. 
strange that someone is able to belong to our heart in such a short interval, and being an integral part of our lives. his place is perfectly founded.
the irony of the situation is that he is perfect. so perfect in many respect.
I should be satisfied with him, and thank God for having him. not to mention I enjoy every moment with him, he makes me laugh all the time, and he looks like a perfect person to love.
what else do I want?

2013. március 19., kedd


nosztalgiaest, nyugodtság, boldogság, tettrekészség, harmónia

a délután vele nagymértékben megnyugtatott.
mi nem vagyunk normálisak, az a helyzet.

2013. március 18., hétfő

if I fall down

elég összezavarodott vagyok. nem értem, miért alakulnak így a dolgok, most. minden olyan fura, olyan varázsos, annyira más. érdekes, hogy már megint kezdődik elölről, de ez mégis annyira különböző, mint a többi, ehhez hasonló megélt szituáció.
ez jobb. élénkebb, van benne szomorúság, sok remény és bizalom. tökéletes kis vackot vert a szívemben, elért egy megbecsült helyet. és most ott van. és halad egyre és egyre bentebb. ki tudja, hogy vajon akarattal, vagy anélkül.
annyit kellene csinálnom, hogy próbálom nem megérteni, csak átadom magam a történéseknek, élem az életet, és hagyom, hadd történjen, aminek történnie kell.

most beteg vagyok. az ágyamon fekszem, küszködöm a lecsukódó szemek ellen, és örülök, hogy az egész éjszakán át tartó láz elmúlt.
minden olyan nyugodt és békés. az idő lassan telik, a nap próbál előtűnni a sötét felhők mögül. 
az én életem is ilyen jelen pillanatban. és bármennyire másképp tűnik, roppant boldog vagyok. az érzelmi tenger hullámainak meg kell nyugodniuk, aztán minden lecsendesül és helyre jön. talán beáll később a tökéletes boldogság állapota is.

2013. március 16., szombat

can you feel my heart?

sírok. potyognak a könnyeim, és nem tudom megakadályozni azok szabályszerű folyását. utoljára mikor sírtam utána? másfél hete? nem tudom. 
ahogy próbálom megölni őt magamban, úgy ölöm ki a saját részem darabjait is. 
az a fájó, hogy én már semmi vagyok. egy csepp a tengerben. egy elfelejtett, félretett, elbocsátott felesleges dolog, ami már semmit nem jelent. 
ez a legfájdalmasabb. 
hazudhatok magamnak, hogy ő már semmit nem jelent. nagyon szeretném ezt elhinni, elérni ezt az állapotot, elfelejteni mindent, közömbössé válni. de valahogy nem megy.
ahogy most kivettem az ágyneműtartóból az ő saját, külön kis takaróját, ami csak neki volt fenntartva, és odaadtam másnak, roppant egyet a szívem. 
but I should keep my head straight, take a deep breath and leave this feeling. 
there is someone who really deserves my attention and care. 
ha rá gondolok, melegedni kezd a kihűlt szivecském.
ő megérdemli. 
más nem.
olyan nem, aki szétszaggatta a szívem apró darabokra, eldobta a részeket és rájuk taposott.
nem az az ember, akit szerettél, Nikolett.


mindennek a facebook az oka.
annak is, hogy az érzések kigyilkolása roppant mód kudarcba fulladt.

2013. március 15., péntek

I'm in the quicksand


juj, de fura érzés ez. 
történt már ilyen, de mégis olyan más, mint eddig. miért? képtelen lennék megfogalmazni. egészen másképp tekintek a dolgokra, mint régebben. nincs az elvarázsolt kislány a képben, minden olyan más és fura, és sokkal jobb. 
tényleg változtam, minden tekintetben. mosolyognom kell, és közben gondolkodom. próbálom megfejteni a dolgok jelentését, hallgatom a zenét, amit kitett, és arra gondolok, hogy ez talán egy üzenet nekem. sőt, biztos vagyok benne. 
ő más, mint a többiek. nagymértékben különbözik tőlük, és ez nagyon tetszik nekem. 

félbehagyott dexter rész várja, hogy befejezzem. egy hosszú hétvégi este, egyedül töltve, egyedül elfogyasztott pizzával (ami tegnap sokkal ízletesebb volt, meg kell hagyni).
szólnak a zenék, felváltva, az élet felszabadult, a gondolatok egy irányba összpontosítottak, nyugalom van és béke.

iránta minden érzést kiöltem. vagy épp ölök ki. és jól esnek ezek a gyilkosságok. felszabadítanak, és egyre több levegő kerül a tüdőmbe.
a boldogság illata a levegőben van, már csak belé kéne kapaszkodnom, elkapnom, megtalálnom a helyem újra ezen a földön.
még mindig jól esik, hogy nem vagyok szerelmes. 
és jól esik az is, hogy valaki próbál ellene tenni.
benne lelem kedvem.

only one place left to go

a mai este kiérdemelte a kellemesen jó jelzőt. nem tudok nagyon mást mondani. a szavak így éjfél tájban, fáradtságnak köszönhetően elfogytak. de legalább mosolyogva fekszem le aludni.
amikor beléptem a szobába, és körülnéztem, elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha én ennek a részese lehetnék. ha ide tartoznék, legalább egy kis részben. és mosolyogtam. az erős énem uralkodott, de ott volt a háttérből kukucskáló gyenge lélek. akit bármennyire is akarok, nem bírok elűzni. 
kicsit megenyhült a szívem, kicsit boldog voltam. visszavágyom oda, most így, az ágyamban fekve. jó volt, kétséget kizárólag.
a picsába, viszont. hogy miért érzem magam emiatt rendkívül rothadtnak, kétségek között. ez már az én nagy költői kérdésem marad.
miért nem tudom élvezni az elém táruló lehetőségeket?
miért?
most valami megváltozott bennem vele kapcsolatban. túlságosan megszerettem már. ráadásul a pizzával, amit sütött nekem, levett a lábamról.
ajaj. nem jó lesz ez így.

2013. március 14., csütörtök

nem ő. nem ő az, aki hiányzik neked. mert amit ígért, nem volt valódi. de ahogy akkor érezted magad... az valódi volt.

dexter

2013. március 13., szerda

there's no way back from here

mi van, ha rájön arra, hogy nem én vagyok neki a megfelelő ember? hogy talán nem is olyan vagyok, amilyennek elképzelt? csalódást fogok neki okozni. mit fog gondolni? mit fog érezni, ha rájön?
nikolett már nem olyan, mint régen volt. az egyetlen dolog, amit el akar kerülni, az a csalódás. megerősödtem lelkileg, mindent kivetettem magamból, amit kellett. soha nem leszek kőszikla, de soha többet nem leszek egy pihe-puha, könnyen átgázolható terep. mindent hátra akarok hagyni. evezni tovább. egyedül. nem akarom azt érezni, hogy törékeny vagyok, gyenge, és mindent elhomályosító köd került a szemem elé, aminek becses neve a szerelem. egy darabig nem. 
akarok valakit, igen. aki ott van mellettem. talán, talán nem. még én sem tudom. de a tisztes távolságot meg akarom tartani. mindezt annak érdekében, hogy ne legyek sebezhető.
ennek ellenére kibaszottul szeretethiányom van.
ironikus.

végignéztem a dextert.
szerencsére előttem áll még hat évad.

2013. március 12., kedd

álarc

happiness.
ez egy fontos és meghatározó tényező. emlékek lefuttatása, jövőbeli történések elképzelése, kis vágyak, amik elérhetőek lennének, de mégis olyan távolinak tűnnek.
rébuszokban beszélek, teljesen tisztában vagyok vele. de így könnyebb. később tudni fogom, miről van szó.
annak ellenére, hogy még mindig jól érzem magam, félek, hogy nem úgy fognak alakulni a történések, ahogyan azokat én szépen elképzeltem a kis fejemben.
ma boldogan jelentettem ki, hogy jó érzés, hogy most nem vagyok szerelmes. egyszerűen csak vagyok. lézengek. megyek az utamon, magabiztosan, és tudom, hogy csak magamra számíthatok. így lesz ez mindig. igyekeznék, hogy olyan embert faragjak magamból, mint a kedvenc karakterem. a cél nincs közel, de nem is olyan távoli, nem is olyan elérhetetlen. a cél és az elérése érdekében elkövetett küzdés a fontos.
we run from them, from them
full speed ahead.

minden annyira egyszerű most.
annyira letisztult a kép.

2013. március 11., hétfő



az érzések megváltoznak. elhalványulnak, átalakulnak, egész más alakot öltenek, mint ami megszokott lenne. nem marad más, csak a szánalom, a harag, a csalódás, az üres mosolyok, a hamis emlékek, amelyeket az agy egyszerűen átalakított és negatív színben tűntetett fel. fura, milyen gyorsan változik minden.

a kapcsolat érdekesen alakul. a rám gyakorolt hatásai is figyelemre méltóak, de igen pozitívak. azt hittem pedig, hogy már nem érhet engem meglepetés.
én mindig tévedek
rájöttem, hogy ha most eltűnne, üres lenne nélküle az életem.

2013. március 10., vasárnap



Niemals fragst du nach
Niemals fragst du worum es geht
Stundenlang noch wach
Weil sich alles in meinem Kopf dreht
Immer wieder klar
Träume sind Vergangenheit
Ist es wirklich wahr
Sind wir wirklich schon so weit weg
Meistens ist es ganz egal wohin ich geh
Ich komm aus der gleichen Tür heraus
Diese Spielchen tun mir ziemlich weh

Himmel hilf
wohin treibt's mich heut nacht
Keine Frage, weg von hier
Ich weiß ganz genau, ich hab nicht nachgedacht
Trotzdem will ich weg von dir

Es ist nur ein Gefühl
Das mir sagt was ich nicht will
Bin total aufgewühlt
Ich steh jetzt auf und bin nicht mehr still
Du erwartest viel
Ich kann nicht alles für dich sein
Obwohl ich dir verfiel
Ist meine Welt für dich zu klein
Meistens ist es ganz egal wohin ich geh
Ich komm aus der gleichen Tür heraus
Diese Spielchen tun mir ziemlich weh

Eine Frage nur
War doch alles was mir fehlt
Ist es denn zuviel
Dass ich es selber nicht versteh?
Eine Frage nur
War doch alles was mir fehlt
Ist es denn zuviel
Mich mal zu fragen, was ich will?
Meistens ist es ganz egal wohin ich geh
Ich komm aus der gleichen Tür heraus
Diese Spielchen tun mir ziemlich weh
minden rendben
halkan fekvés, sminkben alvás, csendes este, bóklászás és mámor. elmúlt már. elmúlt. fura, de ez van. csak úgy kúsznak a szavak, minden olyan könnyű, egyszerű.
elhagytak. ennyi csupán, egyszerű és teljes. a kép tiszta, a homály megszűnt. az eső elmosott mindent, senkit nem rázott meg az áram. az alkohol (tömény vodka) hatása is lassan megszűnt. minden olyan sima és lassú. olyan határozott.
mondtam ma sok hülyeséget és bátor voltam. a várt monológ elmaradt. minden elmaradt. nincs most semmi, csak ágyban fekvés, merev arccal bámulás, folyó szavak, nincsenek gondolatok, nincsenek érzések, csak lassan bepötyögött szavak. mert minden üres. minden annyira... egyszerű. nem lehet elégszer elmondani.
az alváshoz sincs kedvem. zombivá változtam, aki csak néz. ma egy egyszerű megfigyelő voltam. egy sima ember a többi közül. nem voltam kiemelkedő, csak egy átlag. ott volt mindenki. elértem egy célt - megismertem a cuki svéd srácot. aki kiábrándító viselkedést tanusított, kicsit féltékeny voltam, de örültem neki. édes és szeretni való. ennyi az egész. vivi boldog lesz vele.
minden lassú volt és a vártnál egészen másabb. most pedig a gondolatok folyama egyszerűen megszűnik. fél három van, a gyomrom korog, a szám kiszáradt, a szemeim elnehezültek, de nincs kedvem aludni. ennyi az egész. nikolett nem érdemes arra, amit elvárt. a karma most nem tett jót. valamit elrontottam? de mit. ez a kérdés.

de még jönnek. és folynak. ilyenkor a legjobbak a gondolatok. ha az ember csalódott és még kicsit hat rá a vodka. a vodka persze nem akar jót. mindent elront. bátrabbá tesz, de elront mindent.
ma nem volt semmi. és pont ez a baj. miért nem volt?

2013. március 8., péntek

promise this

luxuskívánságok á lá nikolett
csak mert péntek este van, a beszélgetőpartnerem eltűnt, a lábam felcsaptam az asztalra, elfogyott az energiaitalom, a szomorúság elkúszott, helyette felvettem a pokerfacet, mereven bámulok a gépbe, és konstans álmodozás gyötör.
a holnap esti beszédem készen áll a fejemben (ha eljutok a Lordba egyáltalán, a koncertre). tudom, hogy fájni fog neki. gyötörni fogja szegényt. 
de most olyanná fogok változni, amilyenné soha nem akarnék. aztán fogok egy doboz pattintós Dunhillt, iszok vodkát, leülök a szabad levegőre, távol mindenkitől és nézek fel az égre. és minden könnyebb lesz. 
vagy sokkal nehezebb.

szóval, térjünk a kívánságlistára.
ha sok pénzem lenne.

szerelem 

szerelem kettő


hatalmas vágy.
és nyáron a család új tagja lesz egy ilyen kisbaba, ha rajtam múlik:)




angolka változata



nyáron meglesz 2




a gyönyörű tokok




hatalmas szerelem




és most lemerült az elem.

2013. március 7., csütörtök

this love will be your downfall

miért lehet nikolett ennyire reménytelen? miért nem tudja egyszerűen maga mögött hagyni a múltat? miért gondol még mindig rá, miért akarja még mindig őt, miért szeretne visszamenni az időben, hogy mindent helyre tegyen akkor? 

hiányzik nekem minden egyes pillanat, amit vele töltöttem :)
de majd kikúrálom ezt az érzést magamból egy idő után.

2013. március 6., szerda


szétolvadás

2013. március 5., kedd

nagyon hiányzik nekem. most is hiányzik és mindig is hiányozni fog. meghasad érte a szívem, mert egy totally fucked up idióta vagyok. nem tudok eltekinteni tőle, és mindig ott van valahol a gondolataim mélyén. szomorú, hogy mindenről ő jut eszembe, bármit csinálok. már tompul, egészen, de még jelen van. a mindennapos sírások megszűntek, a napokba is boldogság kúszott, de hiányzik. és ettől nem tudok eltekinteni. hülyeség és teljes időpocsékolás, tudom, de a gyászidőszak még tart. 

2013. március 3., vasárnap

surrender

az agy bekattanása nem egy elfogadható mozzanat. beletörődni sem olyan könnyű. mert a gondolatok egyre csak jönnek, jönnek és jönnek, elárasztva mindent, birtokba véve az agyat, ami már egy hete kínos jó állapotban van. vagyis volt. 
mit akarok én? rájöttem, hogy bármit gondolok, semmi nem változik. minden marad ugyanabban az állapotban, amiben van. keserű és átlagos, aztán ennyi. mert nem vagyunk varázslók. nem tudjuk megszüntetni a fájdalmat és úgy alakítani a dolgok menetét, ahogy azt akarjuk.
az emberek álszentek. ezt lehetett tapasztalni a tegnapi nap által - a kétszínűséget, a gusztustalanságot, az utálkozást, és aztán nagy nevetéseket. mert ezzel le van rendezve, azt kész. már senkit nem érdekel. 
az emberek annyira egyszerűek. napraforgók. azt teszik, ami épp jó. egyszer mosolyognak rád, aztán semmibe vesznek. mert mindenki azt csinálja, ami épp az érdekében áll. gusztustalan a világ. és erre minden nap rá kell eszmélni. 
és mindenki ezt csinálja. mindenkivel.
rájöttem, hogy utálom a modern művészetet. a tegnapi színházat. nagynevű rendező, nagy hírű darab, a szummája számomra egy büdös nagy katyvasz, az első felvonásban. mindennek van egy szimbóluma, ami néha túlzásba vitt és felesleges. aztán a második részben helyrejött.
lehet, hogy én vagyok túl konzervatív, de a romantika, vagy talán az impresszionizmus után minden átváltozott a művészetben, és árnyékolttá, burkolttá, néha érthetetlenné vált.
ha más véleményed van, mint a többinek, rád támadnak. ha nem tudsz valamit értékelni, ami számukra értékes és nagyra becsült, kevesebb vagy és nem jól látod a dolgokat. a kérdés tehát a miért. 


sok dolog van, amire tegnap a verőfényes budapesti utcákon sétálgatva rájöttem. többek között a lét, maga. miértek keletkeztek a fejemben, több eseményre és általánosságra is.
a legtöbb a személlyel kapcsolatos. a gondolkodással és a vele közvetített viselkedéssel.
aztán már nem is gondolkodtam, csak mentem, vitt előre a budapest-cipős lábam. megpihentünk egy csodás,  napfényes, kávézókkal körülvett parkban, és beszélgettünk. olyan állapot volt, amiben sokáig maradtam volna.
rájöttem, hogy a legnagyobb hibám, hogy nem vagyok képes elengedni a múltat.

a kérdés csak, miért ölelsz egy kaktuszt?

2013. március 1., péntek

nikolett durván kétségbeesett. nem tudja, hogy mit kéne tennie. és mi a helyes. pedig megfogadta, hogy nem gondolkodik annyit, egyszerűen csak él.
csak megint előtűnt egy érzés, ami új és fura, mégis régi. mindent félre akar tenni. egyszerűen csak leheveredni valahova és hibernálódni. hogy akkor a problémák majd maguktól megoldódnak, eltűnnek vagy feledésbe merülnek. jó lenne néha olyan képesség, ami képes kitörölni az emberek néhány gondolatát.
ez a helyzet jaj de nehéz.
keep going, niki, keep going.
aztán majd meglátjuk.


(túl sokat gondolok rá)