2013. március 16., szombat

can you feel my heart?

sírok. potyognak a könnyeim, és nem tudom megakadályozni azok szabályszerű folyását. utoljára mikor sírtam utána? másfél hete? nem tudom. 
ahogy próbálom megölni őt magamban, úgy ölöm ki a saját részem darabjait is. 
az a fájó, hogy én már semmi vagyok. egy csepp a tengerben. egy elfelejtett, félretett, elbocsátott felesleges dolog, ami már semmit nem jelent. 
ez a legfájdalmasabb. 
hazudhatok magamnak, hogy ő már semmit nem jelent. nagyon szeretném ezt elhinni, elérni ezt az állapotot, elfelejteni mindent, közömbössé válni. de valahogy nem megy.
ahogy most kivettem az ágyneműtartóból az ő saját, külön kis takaróját, ami csak neki volt fenntartva, és odaadtam másnak, roppant egyet a szívem. 
but I should keep my head straight, take a deep breath and leave this feeling. 
there is someone who really deserves my attention and care. 
ha rá gondolok, melegedni kezd a kihűlt szivecském.
ő megérdemli. 
más nem.
olyan nem, aki szétszaggatta a szívem apró darabokra, eldobta a részeket és rájuk taposott.
nem az az ember, akit szerettél, Nikolett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése