2013. március 15., péntek

I'm in the quicksand


juj, de fura érzés ez. 
történt már ilyen, de mégis olyan más, mint eddig. miért? képtelen lennék megfogalmazni. egészen másképp tekintek a dolgokra, mint régebben. nincs az elvarázsolt kislány a képben, minden olyan más és fura, és sokkal jobb. 
tényleg változtam, minden tekintetben. mosolyognom kell, és közben gondolkodom. próbálom megfejteni a dolgok jelentését, hallgatom a zenét, amit kitett, és arra gondolok, hogy ez talán egy üzenet nekem. sőt, biztos vagyok benne. 
ő más, mint a többiek. nagymértékben különbözik tőlük, és ez nagyon tetszik nekem. 

félbehagyott dexter rész várja, hogy befejezzem. egy hosszú hétvégi este, egyedül töltve, egyedül elfogyasztott pizzával (ami tegnap sokkal ízletesebb volt, meg kell hagyni).
szólnak a zenék, felváltva, az élet felszabadult, a gondolatok egy irányba összpontosítottak, nyugalom van és béke.

iránta minden érzést kiöltem. vagy épp ölök ki. és jól esnek ezek a gyilkosságok. felszabadítanak, és egyre több levegő kerül a tüdőmbe.
a boldogság illata a levegőben van, már csak belé kéne kapaszkodnom, elkapnom, megtalálnom a helyem újra ezen a földön.
még mindig jól esik, hogy nem vagyok szerelmes. 
és jól esik az is, hogy valaki próbál ellene tenni.
benne lelem kedvem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése