2013. március 21., csütörtök

John Malkovic

rare self-shot
történelemtől, esőszakadástól, sötétségtől, nyugtalanságtól túlfűtött unalmas csütörtöki nap. sok a kétségbeesés az elkövetkező történelemvizsgával kapcsolatban, aminek napja egyre és egyre közeleg, a tudásom pedig ebben az arányban alig akar gyarapodni.
nagy levegővétel, minden sutba dobása. mindent túlélünk, mindent átvészelek, ennyi az egész.
milyen ironikus, hogy akkor vagyok teli tengernyi gondolattal, amikor ezeknek kivetítésére semmiféle alkalom nem adódik. most a gondolatok csak úgy szállnának, a szavak a képernyőre szorgosan kerülnének. a kreativitás azonban egészen behatárolt.
ma jó napom volt. mostanában egyre több ilyenben van részem, amikor csak önfeledten mosolygok, nem törődöm semmivel, csak élek, nevetek és hagyom, hadd történjen, aminek történnie kell.
a holnap ilyenkort akarom. most. tekerjünk szépen előre az időben, és ne foglalkozzunk a kimaradó intervallummal!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése