2013. március 23., szombat

továbbmennék, veled mennék tovább

végeláthatatlan töritanulás, hajlott hát, szörnyülködő csigolyák, remegő kezek, és miegymás. a teám már rég kihűlt mellettem, időm sem volt meginni. úgy döntöttem, szünetet tartok, felállok a szétült párnámról és veszek egy mély levegőt. utálom ezt a hétvégét, ezt határozottan ki lehet jelenteni.
tegnap ismét vele voltam. ez jelentette a napban a legnagyobb pozitívumot. szeretek vele lenni. megnyugvást biztosít, sírva nevetek, képtelenség levakarni a mosolyt az arcomról közben. úgy érzem magam, mintha a saját férfi valómmal társalognék. ő különleges, más, mint a többiek. elképzelem a jövőt, gondolkodom róla, és rájövök, hogy én ezt egyre jobban akarom. 
már nem félek tőle.
és én csak várok és várok, ahelyett, hogy a kezembe venném az irányítást és cselekednék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése