2013. április 1., hétfő

and the snakes start to sing

boldognak kéne lennem, tökéletesen boldognak, hogy itt van ő. már az enyém. már nem olyan könnyű elszakítani őt tőlem. érzem, hogy egyre jobban hozzámnől. itt van, lélekben mindig itt van. ha nincs, hiányzik. gyakrabban, mint az egészséges lenne. félek a közelgő rózsaszín homálytól. attól, hogy ez magába szippant, és hagyja, hogy levegőért kapkodjak, ellenkezzek ellene, aztán elernyedt testtel átadjam magam a tökéletes fulladásnak. játszok vele, de csak finoman. még én irányítok, és ez jó. de úgy tűnik, szereti, hogy én vagyok a vezető, a kalauz. 
félek tőle. még mindig félek tőle. pedig olyan tökéletes vele az állapot. az a gondtalan, titkos állapot, amikor senki nem tud rólunk, és közben mégis mindenki. büszkének kéne rá lennem. olyan, mint én. elragadtat magával. kiismert. tud rólam mindent. megért engem. tisztel és szeret. ezek mellett különlegesnek tart és törődik velem.
kérhetnék én ennél többet?
akkor miért küzdök a mágikus rózsaszín köd ellen? miért akarom megtartani ezt a határmenti állapotot? miért nem adom át magam neki?
ezekre a kérdésekre mikor kapok választ?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése