2013. május 15., szerda

Leave the past


Micsoda meglepetés ért. Szavakkal furcsa leírni.
Talán három nappal ezelőtt gondolkodtam el azon, hogy mi van akkor, ha ő is ugyanígy érez, mint én. Hogy gyászolja a múltat. 
És ami a szomorú, hogy a mai napon erre kellett ráébrednem, hogy ez nagy valószínűséggel így is van.
Micsoda dolog ez, amikor már én kiöltem magamból a nagy uralkodót, a medvét, és megszabadultam a felé kötő szerelemtől. Nikolett nem mindenható.
Nem akarom őt elveszíteni, amikor már szerelmes lettem belé. Kapaszkodnék belé két kézzel, hogy magamnál tartsam. Mert szeretem őt - mindent szeretek benne. És már a magaménak akarom tudni.

3 megjegyzés:

  1. Ettől a bejegyzéstől kirázott a hideg!:) Ha jól értelmeztem, akkor a volt párodról lehet szó, akit még szeretsz. Aztán rájöttem, hogy miért rázott ki a hideg: egy cipőben járunk. Én is most jöttem rá, hogy nem csak nekem rossz, hanem neki is.
    Ja, és ezt a zenét is nagyon szeretem.
    Szóval öröm volt olvasni ezt a bejegyzést!:)

    VálaszTörlés
  2. Nem, ez sajnos nem így van. A mostaniról van szó.
    A voltnak valószínűleg már semmit sem jelentek.
    A mostani meg összezuhant.
    Rám omlott most minden :)

    Neked viszont sok sikert!:)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm. Neked pedig akkor kitartást!...:)

    VálaszTörlés