2013. május 7., kedd

légszomj


sok ez.
félelem.
zavartság.
önmagam keresése.
nem találom a helyem.
rettentően hiányzik ő. a boldogtalanság forrása, egy olyan patak, ami már félig kiszáradt, de nem akar kiapadni. legszívesebben csak sikítanék és kiölném magamból. felgyújtanám. és örömmel nézném, ahogyan elég minden apró érzelem részlete. 
eközben ott van az én szívem csücske. az ártatlan, a csupaszív, a különleges, imádnivaló, a mackó, aki két (egy) kézzel fog engem, tart, és vigyáz rám, ápolgat, megfoltozza a bensőm. és szeretem. oda akarok neki adni mindent, elmondani neki, hogy tessék, ez itt mind az övé, a lelke sértetlen marad, majd én vigyázok rá. tessék, ez itt minden, amit adni tudok, vegye el.
és mégis - nem adom magam teljesen. még mindig vannak titkok, elítélt gondolatok, vágyak és borzalmak, amiknek ott kell maradniuk bennem érintetlenül.
mi ez?

a kezem zsibbad, és rettentő hideg. a másik tüzes. 
azt hiszem, nem lesz a kedvencem a vérvétel

1 megjegyzés:

  1. blogdíjat kaptál tőlem!:) a blogomon olvashatod a részleteleket

    VálaszTörlés