2013. május 9., csütörtök

tű vagyok a kazalban



úristen, mi történik? sikoltozással és kapálózással kísért, apró ütésekkel tarkított mozdulatsort kellene leadnom ez ellen az érzés ellen, ami lassan törekszik fel a lelkemben. megrémiszt a tudat, hogy már egészen jelen van és uralkodik a mindennapokban.
de azt hiszem, hogy szerelmes lettem.
jaj, már megint. 
megélni nehezebb, mint beszélni róla, elfogynak a  kedves szavak, ha itt az óra. (nincs mosoly, csak harag,) egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben bennragad.
nem szeretem most ezt az érzést. tiltakozok ellene hevesen.
és lehet, hogy jól is teszem.

amúgy semmi sincs rendben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése