2013. június 5., szerda

quicksand


ahhoz képest, hogy vele minden rendbe jött, megtalálta a helyes utat, a történések továbbra is gubancosak és korántsem alakulnak úgy, ahogy azt én eltervezem. legtöbbször csak ülök, csendesen, megfigyelek és rágódom magamban. nem tudom, hogy mikor lettem ennyire stresszes és megfelelési-kényszertől nagyban függő, de azt akarom, hogy véget érjen. megszűnjön.
sok dolog van bennem, amit egyszerűen meg kellene fognom és kiölnöm magamból. olyanok, amiket nem tudok elviselni, de gyökeret vertek bennem és nem olyan könnyű megszabadulni tőlük. sokszor érzem úgy, hogy valami megfojt, hogy nem hagyja, hogy kiteljesedjek.
nem marad más nekem, csak a jövőben való bizakodás, az, hogy elképzelem, hogy új és tiszta lappal, alakítható személyiséggel és új emberekkel majd minden más lesz.
mert megbizonyosodtam abban, hogy itt bármit is teszek, az nem elég vagy nem jó, az esetek nagy százalékában félreértik. vágyok arra, hogy ne kelljen mások véleményétől tartanom, könnyű legyek és megmutathassam másoknak azt a személyiségemet, ami nem fél, nem szorong, hanem állandóan nevet, felszabadult és boldog.
nem pedig az egyedüllét veszi körül.
ez volt a mai mélypont.
aztán megmentett a délután, a medve mosolygó karjai között, az örök vicceivel, az öregbácsis röhögésével, amikor már nem tudunk mit tenni, csak ordítva nevetünk, a hasunkat fogva. 
szerelmes vagyok belé.
és itt a következő akadály.
miért nem fejezhetem ki úgy, ahogy akarom?
szeretnék egy nagy fésűvel végigmenni a mostani történéseken és megszüntetni a gubancokat.
persze vannak kivételek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése