2013. július 20., szombat

take a deep breath


a helyzet javulófélben van, kezdenek helyreállni az elhanyagolt tettek okozta vágyak, és helyrepofozgattam magam, már amennyire tudtam.  igyekezni kell.
kicsit jobban érzem magam. még mindig kitölti a fejem a jövőbe tekintés, a remény és a kíváncsiság, hogy mi fog történni. továbbra is vágyak uralkodnak, mint mindig. ezek hajtanak - bika módjára nekifeszülnek a koponyám belső felének, de nem engedem ki őket. az már egy más kérdés, hogy miért. 
azt mondom mindig, hogy nincs időm. ez viszont szemenszedett hazugság. egyszerűen lusta vagyok. pedig egyre több kreatív gondolat jelenik meg bennem, tervezek és gondolkodom állandóan, a gondolatok pedig csak gyülemlenek és gyülemlenek fel bennem, mindaddig, amíg már nem férnek el és kicsordulnak belőlem. 
a munka teszi ki az időm legnagyobb részét. délután fél hattól egészen éjjel háromig, esetlegesen négyig. nincs ezzel gond, nem szakadok meg, nem dolgozom halálra magam, rendszerint olvasok közben - elolvastam hetedjére a burkot -, vagy beszélgetek a hihetetlenül kedves emberekkel és vásárlókkal, akik felénk tévednek. szeretek ott dolgozni, akkor is, ha nem enged sok szociális vagy magánéletet. enged viszont gondolkodni és törekvésre késztet. (mint például a ma és tegnap elkövetett nagymennyiségű pénzköltésre.) 
éjszakai bagoly lettem
danit, a szívem csücskét egy teljes hete nem láttam.
ma majd végre megölelhetem.

2013. július 12., péntek

mindig

törökülésben csücsülök a kis székemen, jobbra-balra forgolódok és valami hiányzik. ezt intenzíven érzem. belehasít a bordáim közé a felgyülemlett stressz, elnyomás és a hihetetlen szomorúság, ami mindig itt lappang, amitől képtelen vagyok megszabadulni. 
lassan veszem a levegőt, és érzem, hogy valami fojtogat. nem sikerül elnyomni magamban a kétségbeesést, azt, hogy felismertem, hogy mennyit számítok, és mennyire egyedül vagyok. 
hiányzik a szociális élet. ehelyett kétségbeesetten beburkolóztam ide, a kis világba, keményen megküzdöm azért, hogy majd később jó legyen, és csak azt várom, hogy véget érjen ez a hónap, talán a következő fele, és eldobjam magamtól a konstans egyedüllétet, és elhalmozzam magam minden földi jóval.
pedig olyan jó lenne minden. egy valami hiányzik - a barátok. 
de azok nincsenek.

2013. július 6., szombat

.

kellemes dolog a nyár közepén elgyengülten köhögőrohamokkal küszködni, elváltozott, harminc éve dohányzó nőéhez hasonló hanggal rendelkezni.
mit nekem egy kis betegség?

2013. július 3., szerda

sokaság

a munka tengerében megfulladok, a kialvatlanság megöl.
néha elgondolkodom, miért nem hagyom abba most rögtön, hiszen nem kötelező. még pár hét, és végzek, aztán belevetem magam az élet kuszaságába és felvásárolok mindent, ami létezik.
nem vágyom másra, csak hogy alhassak tizenöt órán keresztül, békén hagyjanak és boldog legyek.